Túltolt bicikli

Túltolták a biciklit kicsit, mondta az emberi erőforrások minisztere, s hogy nem is kicsit, arra ráerősít a közoktatási bilit borító miskolci gimnázium nevelőinek petícióját támogató, harmincezerhez közelítő aláírás. Na meg az, hogy a tegnapi városiak után országos tüntetés is lesz, ha minden igaz, pedig a pedagógus nem az a tüntetgető fajta. Hogy ez nem lesz könnyű menet, jelzi, a tárca államtitkára már a problémát sem akarja érteni, hiszen van konzultáció, lesz köznevelési kerekasztal és egyébként is, a kormány mindig kész a párbeszédre.

Nyilván ennek a párbeszédnek a része lehet az is, hogy egy hírportál és nyomában az egész magyar közszolgálat  azonnal azt is tudni véli, hogy Soros György pénzelte civilek állnak a köznevelési rendszer állapota miatt demonstrációkat szervezők mögött. Itt tartunk, pedig még komolyan utcára sem mentek.

Szóval helyzet van. Pedig a miniszter maga mondta, már olyan stabil az ország, hogy lehetőség nyílik belső korrekciókra az oktatási rendszerben, az érintettek érdekeit jobban figyelembe véve. De akkor miért olyan nagy kérés például, hogy egyeztetés nélkül ne lehessen jogszabályokat módosítani, hogy az iskolákban az igazgató legyen újra a főnök teljes munkáltatói joggal a nyakukra ültetett Klik helyett, hogy ne kelljen feleslegesen délután négyig minden gyereknek iskolában ülnie, hogy a túlmunkáért pluszpénz járjon? Miért ördögtől való az intézmények autonómiája,  vagy a tankönyvválasztás szabadsága, meg az az óhaj, hogy legyen végre egy kis nyugalom az iskolákban  politikától, reformdömpingtől mentesen?

Gárdonyi írta vagy százhúsz éve: a néptanító szívét vasból alkotta az Isten, hogy elbírja azt a sok kegyetlen lábat, amivel a sorsa meggázolja. Nem tudom, most mire jutnak. De ezekből a bizonyos lábakból ma sincs kevesebb.