Visszapillantó

Mint megtudtuk, van olyan alkatrész sok autóban, amit nem szabadna beszerelni, mégis a motortérbe csempészik, és megvezetik vele a fél világot. Olyan alkatrész is akad persze, amivel nem lehet átverni senkit, hasznos is lenne, mégis kevesen használják. Ilyen a visszapillantó. Nem érdekel bennünket, hogy mögöttünk is jönnek és mások is át akarnak jutni a zöldhullámon. Megyünk tovább a magunk kényelmes tempójában, csak az a fontos, hogy mi még átérjünk. Ha az iskola előtt az út közepén megállva tesszük ki a gyereket, a visszapillantóban láthatnánk, hogy komoly sor torlódott föl mögöttünk, miközben mellettünk üres parkolóhelyek tátongnak.

Egyébként sem szokásunk visszanézni. A gazdagok elfelejtik, hogy valaha ők is voltak halandók. Nem emlékszünk arra, miért is szerettük annyira a párunkat, észre se vesszük, hogy ugyanaz a kis gödröcske most is megjelenik az arcán, amikor mosolyog. Emlékezetkieséssel küszködnek a politikusok is. Hol van már a hitük, hogy mit gondoltak a világról? Mindig csak arra mennek, ahol több szavazatot szüretelhetnek, nem érdekes, hogy ez az út hova is vezeti a világot. Óriáscégek is elfelejtik néha a jelmondatukat, a hitvallásukat, az elődök, a márka tiszteletét, és trükköznek a profit érdekében. (Das Auto, ugyebár.) És mi is elfelejtettük, hogyan értünk Európába, mint ahogy azt is, hogy hányan és miért vándoroltak ki közülünk.

Ha mindig csak egyirányú utcán mehetnénk, és sose kellene megállnunk, talán nem kellenének visszapillantó tükrök. De időnként vissza kell fordulnunk. Néha újra kell kezdenünk utunkat. Ezért nem árt tudni, honnan is jöttünk.