Görög dinnyék

Megszavazták a görögök a nemet, és elutasították azokat a megszorításokat, amikkel nagy valószínűséggel elkerülhetnék a gazdasági összeomlást. Egy krízishelyzetben lévő nép ítélete sosem igazságos, a görögök sem kivételek. Ha nekem teszik fel a kérdést, hogy szeretnék-e megszorításokat, nem szaladok a könyvtárba közgazdasági szakirodalomért, mert pontosan tudom, hogy nem. Sőt, egyáltalán nem. Ha megkérdeznék, hogy szeretnék-e kerítést kolbászból, toronyórát lánccal és három kívánságot teljesítő aranyhalacskát, arra is határozottan tudnám, hogy igen, igen, igen. A vizitdíj, tandíj, kórházi napidíj nép által megszavaztatott ötlete már akkor eldőlt nálunk is, mikor kiírták népszavazásra. Ki az, aki a pénztárcája ellensége?

A demokrácia látszatában tetszelgő, népét manipuláló kormány aljas. Senki nem magyarázta el a görögöknek, hogy a költségvetés egyensúlya olyan kérdés, amely mindig a hatalmon lévő politikai elitet minősíti. A kérdés úgy lett volna pontos, hogy szabad-e az adóbevételeket meghaladó kiadásokat teljesíteni a költségvetésből? Ugye, hogy nem?

A nemzeti öntudatra épülve nagyhatalmak fénylettek, majd buktak. A görögöknek nem maradt más, mint az ókori szlogen: a demokrácia bölcsője. Ami vasárnap történt Görögországban, az nem a demokrácia diadala és nem az unió csődje. Ez egy új helyzet, amire egyik fél sincs felkészülve. Július 20-án 4,2 milliárd eurós törlesztőrészletért csengetnek.
A görög mitológia sorsot szövő három istennője mellé Angela Merkel emelkedik, mint a végzet újkori irányítója, Moirája. Most az ő diplomáciai bravúrján és politikai jóindulatán múlik, hogy mikor vágja el az élet fonalát.