Heti tudatos

2015.01.26. 17:53

Értsd meg az üzenetet, halld meg a hívást!

A célkitűzéseket kezdhetném rémesen egyszerűen. Vágj ki képeket az álmodott életről, az álom autóról, a tervezett utazásról. Nézegesd, olvasd el a Titok c. könyvet, és majd minden jó lesz…. Kétségtelen, ahhoz, hogy elérjük a céljainkat elengedhetetlen a pozitív gondolkodás, mert negatív elmével soha nem lehet boldog életed, de amíg csak meditálgatsz, és nem cselekszel, semmi nem fog megváltozni. Erre már bizonyára magadtól is rájöttél. Arisztotelész óta tudjuk, hogy az ember célkövető. Csak akkor lehet egyensúlyba, ha valami felé tart, és mozgásban van. Máskülönben olyan mint a bicikli. Ha nem halad megáll, és megborul az egyensúly. Kivehetnék tanulmányokból, önfejlesztő könyvekből részleteket, mit is tegyél, hogy elérd amit szeretnél, de hiteltelen lenne. Inkább mesélek a saját életemből. Tudom persze...ez érdekel a legkevésbé bár kit is, de ha olvasol a sorok között…

Amellett, hogy elkezdtem független tanácsadóként dolgozni, magán emberként nagy álmokat dédelgettem, és dédelgetek is a mai napig. Olyan tanácsadó csapatot szerettem volna, akik valóban azok, és nem csak 1-2 oktatás után azt mondják magukról, kiesve valami futószalagszerű oktatási rendszerből. Ezeknek a terveknek további szelete volt az iskolában történő oktatások, amit az első bejegyzésemben említettem, valamit felnőtteknek is tájékoztató jellegű előadások, amik után talán könnyebben el tudnának igazodni a pénzpiacon. Furcsa ötletek? Itt az országban lehet. De csak itt tűnik egy egészen szokatlan jövőbeni „piaci résnek” amit felismertem. Külföldön már az óvodában oktatják a pénzügyet. És akkor visszatérhetünk egy alap kérdéshez, hogy biztos csak azért élnek jobban máshol, mert több a fizetés, kevesebb az adó éssatöbbi? Ebből kiindulva a válasz egyértelműen az, hogy nem. Nem csak ezért, hanem az alap gondolkodásbéli különbségek miatt is.

 

 

A felnőtt előadások minden esetben a község / város vezetés tudtával, beleegyezésével, és elvileg támogatásával zajlottak. Miért? Mert Te is azt hiszed mint én hittem, hogy ők azt szeretnék,ha az alattuk lévők fejlődnének, növekednének anyagilag is, és tájékozottak lennének pénzügyi témában, ha már megválasztották őket, és bizalmat szavaztak nekik? Kétségtelen, biztosan van ilyen is. Csak én még nem nagyon találkoztam velük, de a reményt nem adtam fel, hiszen nyilván nem tárgyaltam még sem a megye, sem az ország összes polgármesterével. Lassan két éve, hogy elkezdem ezeket az előadásokat életre kelteni. És mondjak valamit? Például az első 5 előadásomra senki nem jött el. Mert a szervezéssel megbízott vezetések a kisujjukat nem mozdították, hogy bármi is történjen. Képtelenek voltak az adott hely húzó személyiségeit, úgy mint testületi tagokat, tanárokat, hivatali dolgozókat, óvodai alkalmazottakat, központi személyiségeket beültetni, akik később el tudták volna mondani a jó értelembe vett átlag embereknek, hogy milyen segítséget kaphatnak. Simán megkockáztatom, hogy azért nem sikerült őket meghívni, mert meg sem próbálták. Még úgy sem működött mindez, hogy pénz adományt ajánlottunk fel. Érdekes...én azt hittem közösségeknek szükségük van a pénzre. Legalábbis mindenhol ezt hallani. Ezek szerint mégsem. Biztosan ott követtük el a hibát, hogy mivel személy szerint nekem a gyerekek szívügyeim, kikötöttük, hogy csak az óvoda, vagy iskola használhatja fel ezeket az adományokat, és nem szabad felhasználású volt. Később a támogatási rendszert berekesztettük, mivel be kellett látni azt, hogy semmit nem tettek azért, hogy „kiérdemeljék”. Magán emberként ruhák, játékok formájában azonban azóta is „adakozom”, és erre is biztatok mindenkit. A pozitív jövőkép minden gyereknek jár, függetlenül attól, hogy a szülei milyen „bűnöket” követtek el.

 

Voltak helyek ahol ugyan foglalkoztak az „üggyel”, amiért a mai napig hálásak vagyunk, noha nem a mi érdekünk volt, de be kellett látni azt, hogy pusztán szórólappal, személyes kontakt nélkül, egy ilyen „súlyos” témára nem lehet beültetni senkit. A személyes kontakotot az emberekkel, pedig egyértelműen csak olyan személy tudja felvenni aki ott él. Hogy bizonytalanok voltak a munkánk sikerességében? Végig kellett volna velünk csinálni, legalább egy szervezőnek a programot, és pipa. De ahol például a mélyen tisztelt Jegyző Úr gúnyolódik azon, hogy 1-1 család, hogy tudna költséget faragni a kiadásából, lássuk be, elég nehéz elhinni, hogy tényleg teljes mértékben jót akarnak az embereknek. Aztán el kellett gondolkozni azon is, bizony nem minden vezetés érdeke, a segélyezések csökkentése, vagy éppen megszűntetése. Hiszen, ha az emberek nagy része képes lenne a saját lábára állni, amire igen is képesek, csak maximum nem tudnak róla, lehet, hogy később már nem tartanák fontosnak, akár a következő választások alkalmával, hogy támogatást nyújtsanak a szavazataikkal. Klassz dolgok a közösségformáló rendezvények. A falunapok, ilyen bulik, olyan bulik. Vagy ha nagyban gondolkozunk mondjuk a tűzijátékok. De ezek mind, mind csak altatás. Altatják a népet, és az emberek is saját magukat. Mintha valakinek kitörne a csontja, átszúrja a kezét, és odadobsz neki egy szúnyogcsípés elleni krémet, hogy tessék! Ez enyhíti egy kicsit! Mert ha ilyen rendezvényről hazamennek, a mindennapi problémáik még ugyan úgy megvannak. Holnap is, és azután is….Itt a gondok nagyon mélyen gyökereznek. Szükség van ezekre a rendezvényekre, de ennél sokkal többre lenne.

 

 

Érdekes esettanulmány volt ez mindannyian számára, és olykor megdöbbentő. Sok családsegítőssel kapcsoltba kerültünk a szervezések által, akik minden esetben rendkívül pozitívan álltak hozzánk annak ellenére, hogy egyáltalán nem csak az ő feladatuk lett volna foglalkozni az emberek előadásra való toborzásával. Sokat beszélgettünk velük, hogyan, mi módon segítenek az embereknek. Mígnem kiderült, hogy a továbbképzéseiknek nem esik szó az emberek tudatos pénzügyi „neveléséről”. Vagy akár a rezsi csökkentés rizsa nélkül ötletekről. Úgy mint otthon mosószer készítés, házi joghurt, szendvicskrémek, tisztítószerek, háztartási napló vezetés, és még sorolhatnánk. Tehát konkrétan olyan dolgokról, amikkel bizonyítottan és ténylegesen sok ezer forintot takaríthat meg egy család. Véleményünk szerint ezek igen is fontos dolgok, mert alapvetően nem / csak / úgy tudunk segíteni az embereknek ha mindent a helyükbe viszünk amire csak szükségük van, sőt….hiszen azzal hosszútávon nem jutnak A ból B be. Ezt a „kritikánkat”, segítség felajánlással egybekötve ( úgy mint oktatást tartani mondjuk a családgondozóknak) megfogalmaztuk az egyesületük országos elnökének is. Nyilván nem lesz meglepő ezek után amit most írok…..választ nem kaptunk. De még csak annyit sem, hogy oké...beszélgessünk róla egyet. Tehát általánosságban elmondható az, hogy óriási problémák vannak a gondolkodásban. El tudja azt bárki is képzelni, hogy községeken, közösségeken, városokon belül, 1-1 ilyen tanfolyam jellegű oktatás után, mennyivel könnyebben élne sok sok ember? Mi meg tudjuk mutatni a konkrét lépéseket, azonban az utat hozzájuk, csúnya leírni, de egyelőre nem találjuk, mert azok az emberek akik ezt ki tudják taposni nekünk, nem segítenek Ki tudja miért nem….

 

 

Sosem felejtem el az érzést….Kb 40 fok volt, az előadás délután 5 re volt kiírva. Negyed 6 volt, sehol senki, de még csak a község polgármestere sem, aki előzőleg az igen nagy lelkesedését fejezte ki. Kiültem a lépcsőre, lerúgtam a magassarkúm mert már beledagadt a lábam. Amik kavarogtak bennem, elég nehéz megfogalmaznom. Nem értettem, hogy ennyire naiv lennék, és csak én / mi látjuk ennek a pozitív előnyét? Az emberek ennyire nem akarnak változtatni az életükön? Egyesek, kettesek, hármasok... ennyire nem akarják ezt? Úgy éreztem elszállt a lelkesedésem, és a motivációm. De valahol mégis pislákolt a fény...az a fény amit a célom jelentett, hogy életre akarok kelteni valamit, ami bár szokatlan, és nehéz az útja, de meg akarom tenni, mert úgy gondolom minden ember egy küldetéssel születik, és nekem talán ez. Sokan kérdezték tőlem a számtalan „kudarc” után, hogy, hogy vagyok képes még mindig hinni ebben? Nem érzem úgy, hogy túl sok az akadály, körülmények, és személyek formájában?

 

 

Bizony át kellett alakítanom a gondolkodásom, hogy ne kudarcokat lássak, hanem megoldandó feladatokat, mert az első akadályok után nem éppen normális módon ment el a kedvem mindentől, és az nagyon nem volt jó. Csalódást okoztam saját magamnak. Láttam a végső célt, de mégis időről időre elbizonytalanodtam, ami azt gondolom teljesen érthető, hiszen emberből vagyok. Ezért beszélgetni kezdtem emberekkel, hogy megbizonyosodjak egyáltalán működhet e az amit én szeretnék. A sok „civil” ember mellett számtalan pénzügyes kollégával konzultáltam. Cégvezetőkkel, olyan sikeres üzletemberekkel akik nem csak a hazai piacon, hanem külföldön is kiváló projekteket visznek, és nem csak hazánkban, hanem máshol is komoly elismerésnek örvendenek. Abban mindegyik egyetértett, hogy ez egy hasznos dolog, és szükségük van az embereknek rá, jobban mint valaha, még akkor is, ha ezt elsőre sem ők, sem a magukat vezetőnek tartó emberek nem ismerik fel. De abban is egyet értettek, hogy ez egy nagyon nehéz „küldetés”, és hosszú idő mire valójában életre kel.

 

 

El kellett gondolkoznom, hogy van-e elég erőm ehhez? Van e elég hitem? És elkezdtem onnan szemlélni a dolgot, hogy az én álmom másnak nem lehet fontos csak nekem. És az, hogy mások adott esetben nem olyan együttműködőek, még tisztelnem kell magam annyira, hogy nem helyzetektől, és egyénektől teszem függővé a terveim, hiszen ez az én életem, nem másé. És ami a legfontosabb….hinnem kell de töretlenül, hogy menet közben megtalálom azokat, akiknek ha nem is ugyan az a céljuk mint nekem, de egy kiválóan működő- értsd jól- érdek kapcsolatot tudunk kötni, mindenki a saját saját célja érdekében.

 

 

 

Sokszor mosolygok azon amikor emberek azt mondják nincs időm, energiám erre meg arra...régen elkezdtem nekik mesélni a saját életem, ma már nem teszem...Elsősorban vagyok mint anya, aki egy lassan 10 hónapos gyereket nevel. Vagyok mint nő, mert ezt soha nem szeretném elfelejteni, és van a munkám. Én így vagyok kerek. Nem vagyok „csak” anya, „csak” karrierista, próbálom úgy vinni az életem több kevesebb sikerrel, ahogy az a való életben van. Sokrétűen. Igen, megtanultam napi kb 5 óra alvással létezni. Néha még frizurám is van, és sminkem is. Felveszem a magassarkút, ugyan én sem vagyok mindig puccban, de amíg felveszem a kinyúlt pulcsim és melegítőm, addig már „normális” cuccot is magamra tudok aggatni, hogy csinosnak érezzem magam, ami minden hozzám hasonló nőnek fontos, még aki titkolja annak is. Azért tudom ezt megtenni mert egy univerzális szupernő vagyok? Szó sincs róla. Hanem azért, mert kristálytisztán látom a céljaim! Hogy könnyű e? Fenét. Néha olyan fáradt vagyok, hogy már délután kettőkor azt várom mikor lesz este, és feküdhetek le…. De mivel pontosan tisztában vagyok vele mit kell tennem, hogy helyt álljak, ezért nincs kérdés, hogy csinálom a dolgom nap nap után a nehézségek ellenére is. A környezetem azt mondja: azért tudod ezt megtenni, mert Te erős vagy! Na, de mit jelent az, hogy erő? Vagy, hogy valaki erős? Szerintem mindenki erős aki tudja mit akar, és tesz is érte. És mindenki gyenge akinek fogalma sincs róla, hogy mit akar kezdeni magával vagy az életével. De ez akár már holnap reggelre megváltozhat!

 

 

Leülsz és eldöntöd mi a célod? Minden cél, cél. Ha azt akarod, hogy jövő hónapban 5000 forinttal több maradjon a zsebedben akkor fogalmazd meg azt. Ha szeretnél egy autót, akkor azt. Ha egy lakást, akkor azt. Ha egy párt, egy családot, akkor azt. Ha új munkát, akkor azt. Csak DÖNTSD EL végre mit akarsz, és kezdj el dolgozni érte! Én nem fogok neked hazudni, nem lesz mindig könnyű...néha úgy érzed majd mint én olykor, hogy feladod, és nem bírod tovább. Van egy „rossz” hírem...az emberi természet nagyon szívós, ezért bizony sok mindent végig tud csinálni. A lényeg, ha a fene fenét eszik akkor is tarts ki az elhatározásaid mellett, tök mindegy ki mit mond. Azt hiszed számít, hogy emberek mit gondolnak rólad, az álmodról, vagy a célodról? Akkor olvasd el Bonne Ware Életkönyv- Öt dolog, amit leggyakrabban megbánunk halálos ágyunkon c. könyvét, és máris átértékeled az életed. Sokaknak fájni fog….

 

 

Ha kitűzted a célod, akkor elindultál az úton. Ha nem is azonnal, de hamarosan látni fogod mit kell tenned érte. Ha segítségre van szükséged, vagy megosztanád velem mi az amit Te tervezel, a lenn megjelölt e-mail címre örömmel várom a leveled. És azoknak a polgármestereknek, képviselőknek, civil szervezetek tagjainak, magán embereknek a levelét is, akik elv alapon élnek, dolgoznak, és érdeklődnek a munkám iránt.

 

Következő témánk:

Akiknek már sikerült!

 

 

Tóth Zsuzsa

Gazdasági Élettervező

 

0670/ 207-0389

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!