Egy kézfogás és ami mögötte van

Az Ukrán Tenisz Szövetség elhatárolódott a „szörnyű tettől”, majd az ukrán sajtóban megjelent a lány apjának állásfoglalása is.

„Sajnálatos módon a lányom zavarodott volt, túlcsordultak az érzelmei. Automatikusan megrázta az ellenfele kezét. Nem értette a mögöttes összefüggést, hogy az a Hazánkat megtámadó ország képviselője. Ez egyértelműen hiba volt, de Liza már nagyon bánja, és ígéretet tesz, hogy soha többé nem tesz ilyet. Mindig észben fogja tartani, hogy ki kicsoda. Ő valójában lelkes ukrán hazafi, mindig is az volt, és az is marad.”

Megmondom őszintén, engem ez az egész legalább annyira megijeszt, mint maga a háború. Adott két sportoló, akik közül az egyik még gyakorlatilag gyerek, a másik meg pechjére olyan országba született, melynek vezetője háborúsdit játszik. Senki nem kérdezi meg az orosz sportolókat, nekik erről az egészről mi a véleményük. Bár aligha merne bárki is őszintén beszélni az érzéseiről.

Megint bizonyos emberek döntik el, mit szabad gondolni. Nincs apelláta, orosszal például tilos kezet fogni, csak azért, mert orosz.

Nem szeretném, ha újra itt tartanánk, hogy egyesek akarják a többségnek megmondani, szerintük mi a normális. Aki pedig nem áll be a sorba, pillanatok alatt negatív jelzőkkel illetik. Pedig csak annyi történik, mint a fenti esetben, hogy egy fiatal, ártatlan lélek egyszerűen egy másik sportolót látott a teniszháló túloldalán…