2023.11.22. 10:55
Két születésnapja lett a volt bőnyi futballistának
Bár már soha többé nem futballozhat, lelkileg is jól van az a volt bőnyi focista, akinek egy évvel ezelőtt az életéért küzdöttek az orvosok, mert az egyik edzés előtt megrepedt az aortája.
A volt futballista, Lencse Dániel élete egy évvel ezelőtt csak egy hajszálon múlt, de ma már jól van, s jelenleg újra Sopronban gyógyul.
Lencse Dániel sosem felejti el azt a napot, amikor tavaly ősszel egy edzés előtt, de még otthonában rosszul lett. Ez persze nem is csoda, hiszen mint utólag kiderült, megrepedt a verőér a szívben, és csupán egy hajszálon múlt az akkor 27 esztendős sportoló élete. Előbb a győri sürgősségire került, ahonnan átszállították az egyik fővárosi kórházba, ahol húszórás életmentő műtéten esett át.
„Úgy érzem, kaptam még egy esélyt. Meg fogok változni. Sikerülni fog, mert a focipályán is mindig nyerni akartam, s ha kell, tudok a céljaimért küzdeni” – nyilatkozta lapunknak akkor Dániel.
A fiatalember operációját követően a soproni rehabilitációs gyógyintézetben lábadozott, ahová idén is visszatért.
„Minden rendben van velem, csupán a szokásos éves kivizsgálások miatt kellett három hétre újra Sopronba jönnöm, ahol ugyanolyan kedvesek és odaadóak az orvosok és ápolók, mint egy évvel korábban. Különösen hálás vagyok a főorvos Szalay Katalinnak, Félix Melinda és Farkas Csilla orvosoknak – árulta el a volt játékos. – Szerencsére jók a leleteim, még híztam is. Tavaly ugyanitt ötvenhét, most kereken hetven kiló vagyok. A sok vizsgálat mellett gyógytornára járok, s bizony jólesik a mozgás” – tette hozzá Dániel, akinek a komolyabb terhelést viszont kerülnie kell.
Egyszer ösztönből elkezdtem kocogni egy buszra, de szinte rögtön kifulladtam, és éreztem is egy kis nyomást a mellkasomban.
Dániel azt mondja, bár megviselte a betegség, már sikerült a történteket feldolgoznia.
„Nem titok, jártam, járok pszichológushoz, aki sokat segít. Régebben többször jutott eszembe szomorúan az a szeptemberi nap, de ma már pozitívan gondolok rá. Tulajdonképpen az lett a második születésnapom.”
Bár a volt focistát legnagyobb szenvedélyétől, a futballtól örökre eltiltották, azért a pálya szélén maradt.
„Az utolsó három bajnokit kivéve, amikor már Sopronban voltam, amolyan technikai vezetőként ott ültem a bőnyi kispadon. Általában az edzéseket sem hagytam ki, segítettem például bójákat rakodni. Szeretnék edző lenni, bár nem tudom, hogyan szerezhetnék képesítést, mivel ahhoz futni is kéne valamennyit. Természetesen a tévében is nézek meccseket, nagyon örülök a válogatott sikerének. Kalmár Zsoltinak, aki egy iskolai együttesben és az ETO-ban is a csapattársam volt, külön gratuláltam.”
