2023.10.17. 07:15
Körbefutná a Balatont és elfutna Athéntől Spártáig a soproni ultrafutó
A soproni ultrafutó, Hajtó György jövőre komoly kihívások elé néz. Előbb májusban egyedül szeretné teljesíteni az Ultra Balaton-verseny 211 km-es távját, majd pedig szeptemberben várhatóan nekivág a világ talán legnehezebb futóviadalának, a Spartathlonnak.
A soproni ultrafutó élete versenyeire készül jövőre.
Utóbbira maga sem gondolta, hogy eljut, de a közelmúltban Bécsben egy 100 mérföldes (161 km-es) versenyen – a helyiek speciális mérése miatt a teljes táv végül 166,2 km lett – olyan időt futott, mellyel kvalifikálta magát az ultrafutók világbajnokságának is tartott megmérettetésre. A Spartathlonon Athén és Spárta távolságát kell leküzdeniük az atlétáknak, ez összesen 246 kilométert jelent, ami önmagában kemény erőpróba, de ezt tetézi a közel 4000 méter szintkülönbség.
„Természetesen nagyon örülök, emellett pedig rendkívül izgatott is vagyok, hogy ez a lehetőség összejött – kezdte Hajtó György. – Edzőmmel, Maráz Zsuzsannával úgy építettük fel ezt az évet, hogy már a jövő évi Ultra Balatonra készüljünk. Volt nyáron az Ultra Tisza-tó-futás, itt 130 kilométert kellett teljesíteni, kétszer futottuk körbe a tavat. Sikerült jó eredményt elérnem, hiszen harmadik lettem. Az őszi, bécsi versenyt is ennek rendeltük alá, az a bónusz, hogy ezzel lehetőségem van indulni a sportág nagy seregszemléjén. Egyelőre azonban csak májusig tervezünk."
A soproni születésű, Hidegségen élő, Fertődön dolgozó háromgyermekes édesapa saját apukájától örökölte a mozgás és a futás iránti szeretetét.
„Apa testnevelőtanár volt a soproni Róth Gyula erdészeti szakközépiskolában, és ő rendszeresen eljárt futni. Én mindig kérdeztem anyukámat, hogy hova ment apa. Futni – válaszolta, egyszer pedig kértem apukámat, hadd menjek vele. Azóta tart ez a szerelem. Később a középiskolában duatlonoztam, illetve triatlonoztam, de mindig is a futás állt hozzám a legközelebb. Folyamatosan kerestem a hosszabb távokat, ezért évekig Ironman-versenyeken indultam. Komoly mérföldkő volt, mikor tíz órás eredménnyel teljesítettem a távot, de még mindig nem éreztem magamat jól a bőrömben, nem szenvedtem eleget, túl rövid volt ez a táv” – mesélte nevetve Hajtó György, aki rátalált az ultrafutásra.
„Heti hatot edzem, hét közben egy-másfél órákat futok, a hétvége a hosszabb távoké, nem ritkán ötven kilométert futok. Heti szinten nagyjából száz és száznegyven kilométert teljesítek” – avatott be az edzések mindennapjaiba a sportoló, aki triatlonban és duatlonban is eljutott korcsoportjában az összetett ranglista 3. helyéig, míg ultrafutásban idehaza az idei Tisza-tó körüli harmadik helye a legjobb, külföldön pedig az ausztriai viadal, hiszen ott 14 óra 59 perc 54 másodperces idejével 1. lett. Az átlagtempója 5:35 perc volt kilométerenként.
„Talán mondhatom viccesen, hogy eddig nem voltam teljesen százas, de most már az vagyok”
– kommentálta a kiváló eredményt Hajtó György, aki mindenképpen megállás nélkül szeretné körbefutni a Balatont, és jelen pillanatban úgy érzi, 22 és 24 óra között teljesítheti ezt a távot.
„A Spartathlon esetében már az nagy dolog, hogy egyenes ágon, automatikus kvalifikációt szereztem. Igazából az az elvárásom, hogy teljesítsem a távot, amit tudtommal soproni futó még nem csinált. Magyar több is, kettő első helyezett is van, de a szűkebb otthonomból én lehetnék az első, aki végigfutja azt a kemény pályát. Ez mindenképpen motivál” – tette hozzá a sportember, aki legidősebb gyermeke már eljár vele futni.
„A két kisebbik, a két lányom még nem, a fiam viszont már szokott velem futni. Ki tudja, talán egyszer ő is a nyomdokaimba lép” – mondta végezetül Hajtó György.
