2023.06.23. 08:00
Nagyívű programmal fejlesztené a sportágat a Magyar Asztalitenisz Szövetség új elnöke
A Magyar Asztalitenisz Szövetség friss elnöke, Kovacsics Imre nagyszabású tervekkel vágott neki új feladatának. Szeretné itthon ismét felvirágoztatni a sportágat, szerinte ehhez ázsiai segítség is kellhet. Először nyilatkozott a terveiről a megválasztása óta.
Kovacsics Imre elnökként szeretne maradandót alkotni. Fotó: Rákóczy Ádám
Két héttel ezelőtt az 52 éves Kovacsics Imre személyében új elnököt választott a centenáriumát jövőre ünneplő Magyar Asztalitenisz Szövetség. A kapuvári és győri kötődésű üzletember nagy tervekkel látott munkához.
„Megtisztelő volt, hogy a személyemet jelölők rám gondoltak – kezdi Kovacsics Imre. – Ha jól tudom, akkor Győr-Moson-Sopron megyéből én vagyok az első vezető, aki olimpiai sportág országos szövetségének az elnöke lehet.”
Amilyen váratlan volt számára a megkeresés, olyan gyorsan kellett döntenie, hogy elfogadja-e a felkérést.
„Amikor leültünk beszélgetni, meghallgattam az engem felkereső sportvezetők érveit, és elmondtam nekik, hogy egy hét gondolkodási időt kérek a döntés előtt – folytatja az elnök. – Azt mondták, hogy erre nincs idő, mert két óra múlva lejár a jelöltállítás határideje. Vallásos ember vagyok: felnéztem az ég felé, és azt gondoltam, a Jóistennek biztos van valami célja velem, hát akkor legyen, és aláírtam a jelöltséget. Ezt követően természetesen találkoztam a klubok képviselőivel, akiknek többsége támogatásáról biztosított. Győztes típus vagyok, ha már elindultam, nyerni is szerettem volna. A küldöttgyűlésen nyolc percet kaptam a beszédemre, akik figyelték az órájukat, azt mondták, hét perc harminchat másodperc alatt fejeztem be. Nem a szövetség múltjával akartam foglalkozni, hanem a sportág jövőképével, azzal, hogy a szakemberek segítségével mit szeretnék megvalósítani a magyar asztalitenisz fejlődése érdekében. A szavazás eredménye azt jelezte, hogy megértették a szándékomat, mert több mint kétharmaddal győztem. Viccesen azt mondták: »Ez már a Holdról is látszott...«”
Az új elnök nem a sportág berkeiből jött, de szerinte egy elnöknek nem is a szakmázás a feladata.
A gazdaság területén sikeres menedzsernek számítok, ezzel a gondolkodásmóddal akarom vezetni a szövetséget is – folytatja Kovacsics Imre. – Remélem, minden területre megtalálom a legmegfelelőbb kollégákat, akik az elképzeléseimmel azonosulva tudják működtetni a sportágat. A párizsi olimpiáig már nincs sok időnk a terveink megvalósításához, a következő négyéves ciklus azonban, bízom benne, már az én kézjegyemet fogja viselni.
Remek elképzelésekből nincs hiány, az elnök bízik benne, hogy a rá eddig jellemző menedzserszemlélettel és a magyar kormány hathatós segítségével ezeket meg is tudja valósítani.
„Az első célom az, hogy a szövetséget gazdaságilag megerősítsem szponzorok bevonásával. Már kezd körvonalazódni az a kör, amellyel ezt meg tudjuk valósítani. Úgy látom, a tizenkét kiemelt magyar sportág között méltán helyet kapott asztalitenisz jelenleg olyan körülmények között működik, amin feltétlenül javítani szeretnék – említi az elnök.
- A terveim szerint egy hasonló edzőközpontot kellene létrehozni valahol Budapest vonzáskörzetében, mint amilyen a labdarúgóknak Telkiben van. A szóhasználatommal élve ez lenne a magyar asztalitenisz temploma. Ebben a kiváló edzéslehetőségek mellett kisebb szálloda, különböző irodák kapnának helyet. Ahogy műkorcsolyában történt, úgy nálunk is szerencsés lenne egy-két kiváló ázsiai edző alkalmazása. A módszertanok átvételével aztán létrejönne egy sajátos magyar út, ami reményeim szerint a sikerekhez vezetne. Szervesen ide kapcsolódik az utánpótlás-nevelés reformja is, ennek a részletei kidolgozásra várnak. Jövőre százéves lesz a szövetségünk, amit különböző programokkal és egy csodálatos gálával szeretnénk megünnepelni.”
Az 1979-es phenjani világbajnokságon Magyarország Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor összeállítású férfiválogatottja aranyérmet szerzett, miután 5–1-re megverte a verhetetlennek hitt Kínát. A válogatott tagja volt még Kreisz Tibor és Takács János is.
„Az asztalitenisz akkoriban még nem volt olimpiai sportág, így a világ akkori legjobbjai nem kapnak életjáradékot. Szeretnék ezen változtatni, és bízom benne, hogy a törekvéseimet siker koronázza majd.”
