A digitális térben sportolnak Győrben is

Ennek ellenére egyelőre még gyerekcipőben jár ez a sportág, de nemcsak Győrben, hanem Magyarországon is. Sokan nincsenek is tisztában a fogalommal, azt hiszik, hogy ez csak számítógépes játék, mely még jobban a virtuális világba szippantja a gyerekeket. Marczali Vilmos szakosztály-vezetővel próbáltuk kicsit tisztába tenni, miről is szól az e-sport.

Olyan, mint a sakk 

„Igazából két részre kell bontani, az egyik valóban a számítógépes és konzolos játékokkal való versenyszerű játékot jelenti. Ebben lehet, hogy nincs olyan fizikai aktivitás, ám ezekben a játékokban rengeteg karaktert, eszközt kell ismerni. Kicsit a sakkhoz hasonlít, ahol szintén rengeteg variációt kell megtanulni. Szóval mentálisan erősnek kell lenni. A másik változat a D-sport, vagyis a digitális sport, mely valós mozgáson alapuló sporttevékenység” – kezdte a szakosztályvezető, aki egy digitális élményközpontot vezet Győrben, emiatt is kereste meg őt a GYAC, hogy építse ki a szakosztályt. 

Az út elején járnak 

„Elsősorban az általános iskola felső tagozatosait és a középiskolásokat várjuk, hiszen az egyetemnek is van e-sport-csapata, így nem konkurálni szeretnénk egymással, hanem kiegészíteni egymást. Tulajdonképpen életpályamodellt tudunk nyújtani az érdeklődőknek. Az októberi sportágválasztón már csatlakoztak is hozzánk páran, de nyilván még nagyon az út elején járunk. Viszont látjuk, hogy egyre népszerűbb a gyerekek körében a sport ezen változata, és óriási fejlődés várható idehaza is. Célunk, hogy fél éven belül harminc-negyven, bő egy év alatt pedig ötven-hatvan tagunk legyen. Ami nehézkes, hogy egyelőre az iskolákba nem tudunk bejutni, így a toborzás nem annyira egyszerű” – folytatta Marczali Vilmos, aki szerint a szülők is kezdik elfogadni, hogy ez nem arról szól, hogy „kocka” lesz a gyerekből és egész nap csak a számítógép előtt ül. 

Egyre többen játszanak 

„A sakkot már hoztam példának, és az is egyértelműen látszik, hogy sok gyereket már nem lehet tradicionális sportágakkal, mozgásformákkal megismertetni. Számukra hamar unalmassá, monotonná válhat. Viszont a digitális térben is tudnak olyan sportokat kipróbálni vagy olyan játékokkal játszani, melyek komoly fizikai aktivitást igényelnek. Érdekes, hogy a GYAC többi sportolója közül is sokan jöttek már hozzánk, hogy ők is kipróbálnák ezeket a játékokat, például a sportágválasztón többen játszottak virtuális teniszt vagy ökölvívást, de a többi játék is népszerű volt” – tette hozzá a szakosztályvezető, aki maga is inkább a számítógépes játékokban volt otthon, viszont mikor öt éve a fia elkezdett dzsúdózni, ő is csatlakozott az edzésekhez. 

„A fiam most tízéves, igazából az ukidóval kezdett, viszont cselgáncsban egyre jobb, legutóbb második lett az országos bajnokságon. Én sok sportot kipróbáltam, de egyiket sem űztem profi szinten, a videójátékokat viszont szerettem, de túlzásba nem vittem. A mi időnkben ez máshogyan működött. A mai gyerekekre azonban gyakorlatilag ömlik az információ, számukra ez a virtuális tér teljesen természetes, az életük része. Ezen a téren kell őket úgy terelni, hogy megtalálják benne azt, ami örömet jelent nekik. Ebben segítenek ezek a játékok, hiszen itt tulajdonképpen megvan a sport minden kelléke: mozgás, izgalom, adrenalin, siker­élmény vagy éppen a kudarc feldolgozása” – mondta végezetül Marczali Vilmos.