Róla mintázták A napfény íze főhősét - sem a németektől, sem az oroszoktól nem mentette meg érme az olimpiai bajnokot

Sem a németektől, sem az oroszoktól nem mentette meg Petschauer Attilát, olimpiai bajnok kardvívónkat a teljesítménye - még a kitüntetés sem, amelyet az 1932-es Los Angeles-i olimpia után kapott. Tagja volt ugyanis az olimpiai bajnok kardcsapatnak ebben az évben - Hitler rá egy évre, pontosan ezen a napon lett kancellár -, egyéniben 1928-ban Amszterdamban második, Los Angelesben ötödik helyezést ért el - írja róla a wikipédia.

Forrás: wikipédia

Miután befejezte a versenyzést, újságíróként dolgozott Az Est lapoknál. Népszerű figurája volt a két világháború közötti Budapestnek, erről, valamint sportsikereiről a Kanadai Magyar Hírlap cikkében részletesebben is olvashatnak - de közben más készülődött a második világégés.

Bár a Los Angeles-i olimpia után kapott Signum Laudis-kitüntetése mentességet nyújtott neki, 1942-ben mégis behívták a nagykátai munkaszolgálatos központba. Az ukrajnai Davidovkába került. Egy gyakran olvasható téves történet szerint Petschauert munkaszolgálatosként halálra kínozták. Ahogy a Hetek cikkében olvastuk:

"Itt (Davidovkában - a szerk.) Cseh Kálmán táborparancsnok, aki lovasként maga is részt vett az 1928-as olimpián, rászabadította az őröket. Kárpáti Károly olimpiai bajnok birkózó mint szemtanú visszaemlékezése szerint a keretlegények a dermesztő hidegben meztelenül felküldték egy fára, s azt parancsolták neki, hogy kukorékoljon, miközben vízzel locsolták, amíg meg nem fagyott."

Hasonló történet szerepel A napfény íze című filmben is, amelynek Szabó István Petschauer Attiláról mintázta egyik főhősét. B. Stenge Csaba hadtörténész levéltári kutatásai azonban cáfolják: 2016-os tanulmánya szerint Petschauer tífuszban halt meg Davidovkában, miután szovjet fogságba esett.

Sors Ádám, A napfény íze egyik főhőse Ralph Fiennes alakításában. Petschauer Attila sorsa volt a minta. Fotó forrása: Port.hu

Amerikában 1994 óta évente megrendezik a Petschauer Attila Emlékversenyt (Attila Petschauer Sabre Open), amely az Amerikai Egyesült Államok egyik legrangosabb kardversenyének számít.

Garay János (1889–1945) kardvívó hatéves pályafutása alatt (1924–1930) a magyar kardcsapat tagjaként három olimpiai és két Európa-bajnoki érmet nyert, egyéniben pedig egy olimpiai bronzérmet és egy Európa-bajnoki címet. A német megszállást követően Mauthausenbe deportálták, ahol néhány nappal a tábor felszabadulása előtt halt meg. Kabos Endre (1906–1944) kardvívó két, csapatban szerzett aranyérme mellett az 1936-os berlini olimpiai játékokon egyéni bajnok lett. Hat Európa-bajnoki címe közül kettőt egyéni versenyen nyert. Behívták munkaszolgálatosnak, majd az őt és társait szállító teherautó 1944. november 4-én a Margit hídon felrobbant. A magyar szellemi, művészeti és sportélet veszteségeiről itt olvashatnak bővebben.