Sterbenz László - Két országban lett bajnok

Nem gyakran fordul elő egy edző életében, hogy rövid időn belül két országban is bajnoki címre vezesse csapatát. Sterbenz Lászlónak sikerült ez a bravúr, hiszen előbb idehaza az Uniqa-Euroleasing Sopront juttatta a csúcsra, majd az osztrák Flying Foxes gárdájával is aranyéremnek örülhetett. Utóbbi nem nagyon volt kérdéses, a három győzelemig tartó párharcban a legszorosabb meccs 29 pontos győzelmet hozott...

A szakember számára nem volt furcsa ez a kettős terhelés, hiszen eddig is párhuzamosan dolgozott az osztrák klubcsapat mellett a Soproni Sportiskola fiúgárdája mellett, bár azt nem tagadta, azért az NB I-es női együttes irányításával kikerült a reflektorfénybe, s a kockázat is nagyobb volt.

A szakember úgy érzi, a bajnokságot nehezebb volt megnyerni, de örül, hogy sikerült elérni a célt.

„Nagyjából húsz éve ebben a ritmusban élek, sőt, ehhez hozzáveszem, hogy pedagógusként, majd nyolc éve iskolaigazgatóként is dolgozom, vagyis az, hogy körülbelül éjfél volt mindennap, hogy hazaértem, megszokott dolog volt.

Persze más egy élvonalbeli gárdát vezetni, mely nem titkoltan a tavalyi év után most aranyakat szeretett volna szerezni, de mikor Török Zoltán ügyvezető megkeresett, hamar egyértelművé vált számomra, hogy engem szeretnének a kispadra, szavai óriási bizalmat tükröztek felém, így nem is volt kérdéses, hogy elvállalom a feladatot" – kezdte Sterbenz László, aki egyébként nem látta előtte a csapatot játszani.

„Nem volt időm, hiszen lekötött a három fronton való helytállás, de természetesen tősgyökeres soproniként a csarnok minden szeglete, a stáb, a klubban dolgozó emberek mind ismertek voltak előttem.

Tudtam, hova jövök, s azt hamar feltérképeztem, hogy a csapat milyen játékra a legalkalmasabb. Tudtam azt is, hogy a riválisok közül elsősorban a Diósgyőr nagyon erősített a szezon második felére, ennek ellenére sikerült a debütálásomon Miskolcon nyerni, majd a Magyar Kupában és végül a bajnoki döntőben is legyőzni őket. Hogy mi döntött? Talán az, hogy jobban támadtunk egy kicsivel, mint az ellenfél.

Sterbenz László gratulál Zsovár Orsolya csapatkapitánynak a bajnoki döntő negyedik meccsén.

A játékoskeretünk gyakorlatilag ebben volt a legerősebb, nekünk nem a harc jellegű kosárlabda feküdt, sokkal inkább a játszós, sokat futó, jól passzoló stílus, amivel ellenfeleink fölé kerekedhettünk. Ezeket sikerült megvalósítanunk, ami a két arany begyűjtését eredményezte" – folytatta a szakember, aki a bajnoki cím megszerzését tartotta a nehezebb feladatnak.

„Egy ilyen többfelvonásos párharcban mindkét fél sakkozik, variál a játékidőkkel, a felállásokkal, sokkal nagyobb energiát igényel mindenkitől ezeket a mérkőzéseket hozni. A kupa más, ott az adott napi forma dönt, ott ki tud mindent adni magából a csapat. Jól mutatja ezt az is, hogy míg a Magyar Kupában nagy különbséggel tudtunk nyerni, a bajnoki fináléban már csak pár pont döntött a négy meccsen. Szerencsére háromszor a mi javunkra..." – tette hozzá Sterbenz László, aki a jövőről még csak óvatosan beszélt.

„Ami biztos, hogy maradok a vendéglátó-iskolában, a soproni edzősködésről pedig annyit, hogy két hónapra szerződtem, a feladatot teljesítettem, s a sikerek láttán nem zárjuk ki a folytatást, de ez majd csak a következő hetekben dől el" – mondta végezetül az edző.