Adventi üzenet - Dr. Barta Zsolt gondolatai

Hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek mindazért az örömért, amellyel megörvendeztettetek minket a mi Istenünk előtt, amikor éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért, hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait. (Pál Első Levele a Thesszalonikaiakhoz, 3. rész, 9–10. vers) 

E néhány sor Pál apostol és a Thesszalonikában élő keresztyének találkozását készítette elő. Az apostol jó híreket hallott a frissen alapított egyház felől. Ezek a hírek felvidították, és arra sarkallták, hogy minél hamarabb odautazzon, és tovább folytassa apostoli szolgálatát. Mind a két félnek örömet, áldást, hitbeli növekedést hoz az újabb találkozás. 

Az ünnepi béke nem a másik embertől függetlenül és semmiképpen sem a másik ember ellenére lesz életünk része. Mi nem amolyan lelki Robinson Crusoe-k vagyunk, hogy hitünket magányosságban, távolságtartásban kellene megélnünk. Ellenkezőleg! A keresztyén közösségben, az Egyházban a másik ember élete, szava megörvendezte- tő példát ad. Máskor a másik ember lehetőség arra, hogy mi örvendeztessünk meg őt. Isten áldása emberi kapcsolatokon keresztül jut el mindazokhoz, akik ezt a kapcsolatot egymással és Istennel felvállalják. Öröm, hitbeli növekedés, béke, jóság – ezeket az ajándékokat közösen kell megkeresnünk és megtartanunk találkozásainkban. 

Legyen az advent ideje a találkozás ideje! A gőg magaslatai ne tegyék lehetetlenné a testvéri találkozást! A közönyösség falai ne vágják el utunkat! A viszálykodás ne torlaszolja el az egymáshoz vezető ösvényt! Az irigy- kedés ne zárja börtönbe a lelkeket, ne fosszon meg a találkozás örömétől senkit! Imádkozzunk mi is, mint Pál, hogy minden köztünk lévő akadály elháruljon! Keressük meg a teljesebb hitet, az örömet ezen az ünne- pen is együtt!