„Úton vagyok, mert úton lenni jó” – A mozgástól az igazgatói székig

– Hét éve, hogy átvehettem a Harangozó Gyula-díjat, akkor is azt mondtam, hogy a szívem közepébe talált és most is csak ismételni tudom magamat. Az Érdemes Művész kitüntetés nemcsak nekem szól, hanem a Győri Balett 43 évének, az összes munkatársamnak, valamint a családomnak. Nélkülük nem valósulhatott volna meg mindaz, amit eddig együtt elértünk. Hatással voltak és vannak az egész életemre, a művészetemre – mondta meghatódva a kitüntetett Velekei László, a Győri Balett igazgatója.

Úgy érzi, a kezdetekkor, még táncosként sohasem voltak nagy távlatú, kitűzött céljai. Mindig a pillanatnak élt. – Mindig a jelenben éltem meg azt, hogy épp hova emelt fel a táncművészet. A mai napig az örök kíváncsiságból és elégedetlenségből előre nézek. Úton vagyok és úton lenni jó – fogalmazott.

Mosonmagyaróvári táncosként nagy fordulatot vett az élete, amikor a megyeszékhelyre szegődött a Győri Ba- lett társulatához. – Ez akkora ajtó volt nekem a világra, hogy máig hihetetlen számomra. Nagyon szerencsés voltam, hogy táncművész lettem és a művészeti ág a személyiségem részévé vált. A mozgástól az alkotói fázisig mindent megtapasztalhattam, egészen az igazgatói székig. Mindez egy nagy egység, amelyet részben a város és az együttes nyitott ki nekem – emlékezett. – A Győri Balett történetében és jelenében is benne van, hogy merjünk nagyokat álmodni, mert bármi megtörténhet.

Velekei László bejárta a táncművészet ranglétráját, táncosból koreográfus, majd a Győri Balett művészeti vezetője és igazgatója lett. – Az elmúlt 24 évben sok posztot töltöttem be, mindegyikért rajongtam. A táncosi karrieremet azért fejeztem be, mert már megfogalmazódtak bennem koreográfiák. Emellett úgy éreztem, hogy már fizikai korlátok is vannak.

Maroknyi lelkes csapat dolgozik mindennap azért, hogy ott tartsunk, ahol most. – Viszont tele voltam új elő- adásötletekkel. Elkezdtem koreografálni, a táncosok pedig jöttek velem és Kiss János igazgatótól is számos lehetőséget kaptam a társulatban. Sodródtam tovább, az egyik lehetőség szülte a másikat, amiért nagyon hálás vagyok – fejtette ki Velekei László, akinek nemcsak ba- lettigazgatóként, de édesapaként is nap mint nap helyt kell állnia.

– Rengeteg feladatom van mind alkotói, mind igazgatói oldalról. Egy maroknyi lelkes csapat dolgozik mindennap azért, hogy ott tartsunk, ahol most. A legnehezebb talán meghúzni a határvonalat és megtartani a balanszt a munka és a család között. Mind a kettő nagyon fontos számomra, de úgy érzem, eddig jól harmóniában tartom mindkét részét, hogy egyik se sérüljön. Mindezt főként Matuza Adrienn-nek, a társamnak köszönhetem, aki minden segítséget megad, csodálatos édesanya – hangsúlyozta.

Az együttessel gőzerővel dolgoznak mindig valamin, nemrég értek haza Dubajból, becsatlakoztak a Bartók Tavasz programjaiba, hamarosan Erdélyben turnéznak, aztán következik a Magyar Táncfesztivál. Velekei László reméli, hogy idén nyáron több időt tud majd a családjával tölteni, de a munkát sem hanyagolja. – Alkotni fogok, új koreográfiákon ötletelünk, hogy hogyan tud elmozdulni a jelenlegi pontjáról a Győri Balett.

A Pályája Állomásai

Velekei László 10 éves koráig néptáncot és versenytáncot tanult, balett-táncosként a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában végzett. Pályafutását 1996-ban alapító tagként kezdte a Magyar Fesztivál Balettben. 1997-től a Győri Balett társulatához került, 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től a táncot befejezve koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozott a társulatnál. 2015-ben a társulat művészeti vezetője, majd 2020-tól az igazgatója lett.