A szeretet ereje

A közelmúltban ismertem meg Balogh Sándort, a lövői nagypapát, aki hatalmas dologra vállalkozott. Hetvenhárom kilométert sétált egyedül, a lakhelyétől egészen Sopronig, amellyel elsődleges célja az volt, hogy ráirányítsa a figyelmet az intézményi keretek között élő sérült emberekre és elérje, hogy magánszemélyek, esetleg cégek adományainak (nem pénzadomány) köszönhetően megkönnyítse, szebbé tegye életüket. A különleges kezdeményezés gondolata nem véletlenül fogalmazódott meg a fejében. Unokája, a 17 éves Balogh Benedek születésekor agyvérzést kapott, családja ápolta idén januárig, amikor is a fiatalember bentlakásos intézménybe költözött. Sanyi bácsi ekkor határozta el, hogy jótékonysági sétával ráirányítja a figyelmet az intézményi keretek között élő sérült gyermekek és felnőttek életére. Az elgondolást tett követte, elszántságának és kitartásának köszönhetően pedig sikerült vállalását teljesítenie. Nemcsak lesétálta hetvenhárom évesen a kitűzött kilométereket, hanem követőket is állított maga mellé. Önkormányzatok, cégek és magánszemélyek csatlakoztak kezdeményezéséhez, így az első felajánlásokat már el is juttatta a címzetteknek. Azt gondolom, hogy Sanyi bácsi története példaként szolgálhat mindenki előtt. Az unokája iránt érzett feltétlen szeretet ösztönözte az elképesztő kihívásra, ugyanakkor erőt is adott neki a nemes cél eléréséhez. Őt ismerve valóban értelmet nyer a mondás: a szeretet minden akadályt legyőz és nincs lehetetlen.