Húsvéti szokásaink

Szép időnk volt a húsvéti hosszú hétvégén, kedvezett a kinti, szabadtéri programoknak. Szerencsére lehetőséget teremtett a néhány napos szünet arra, hogy a közösségek találkozzanak, rendezvényeket szervezzenek és együtt legyenek. És kedvezett hagyományainknak is, hiszen a ragyogó napsütésben, a kellemesen langyos, tavaszi nyárban az emberek szívesebben mozdultak ki otthonról.

Több százan vettek részt például Csorna hagyományos húsvéti kavalkádján, ami elsősorban a gyerekeknek szól, de az őket kísérő szülők sem unatkoztak. Máshol is megteltek a játszóházak, a bütyköldék és a közös készülődés összehozta a társaságokat. Örömmel láttam a húsvéthétfői beszámolókban, sőt, lakóhelyemen személyesen is tapasztaltam, hogy a legénybandák is útra keltek. Vödrökkel, szódásszifonokkal, esetleg kölnivel keresték fel a lányos házakat és gondoskodtak arról, hogy a lányok el ne hervadjanak. Tetszett, hogy a fiatal srácok, úgy, ahogy egykor mi is, csapatokban járták az utcákat és tetszett a lovas kocsin járó, viseletbe öltözött hagyományőrzők locsolása is. És most attól sem kellett félni, hogy a leányok megfáznak a hideg vizes „zuhany” után.

Azokra is jó szívvel gondoltam ezekben a napokban, akik másokról gondoskodtak az ünnepek alatt. Például a kapuvári ÍzvadÁszokra, akik előbb húsvéti tartósélelmiszer-csomagokkal keresték fel a rászorulókat, majd húsvéti szeretetkonyhájukban látták vendégül mindazokat, akiknél másként nem került volna ízletes falat az ünnepi asztalra. Így együtt, közösen lett szép az idei húsvét.