Erről írtunk 20 éve - Szélvihar, sártenger pusztított Tényőn

15 éve - Simonyi „hajózik az űrben”

Simonyi Károly szerint az űrállomás olyan, mint egy hajó, kicsi, de biztonságos - ezt a soproni Kovács Gábor kérdésére válaszolva mondta el. Az egyházasfalui gyökerekkel rendelkező űrturista egy nappal tovább marad az űrállomáson. 

Sikeres volt a rádióamatőrök hétvégi kísérletsorozata. Először még pénteken a soproni rádiósok létesítettek sikeres kapcsolatot a Nemzetközi Űrállomáson lévő Simonyi Károllyal. A tervek szerint szombaton Győrből szállt volna fel egy repülőgép, fedélzetén az adó-vevő készülékkel. Mindez azonban elmaradt. Információink szerint azért, mert a budaörsi repülőtér technikai okok miatt erre nem adott engedélyt.

A kapcsolatfelvétel előtt Both Előd, a Magyar Űrkutatási Iroda igazgatója tartott előadást az űrturizmusról. Elmondta, eddig 37 ország 490 űrhajósa járt az űrben.  Az előadás után megpróbáltak kapcsolatot létesíteni, amely sikerült is a két évvel ezelőttihez hasonlóan. A budapesti Puskás Tivadar Technikumban előzetesen kiválasztott kilenc diák tehette fel kérdését. Köztük volt a soproni Kovács Gábor is. A Széchenyi István Gimnázium egykori diákja afelől érdeklődött, hogy milyen érzés elszakadni a földi bezártságtól, és egy sokkal kisebb helyen, azaz az űrállomáson tartózkodni.

Az egyházasfalui gyökerekkel rendelkező űrturista válaszában elmondta, az űrállomás olyan, mint egy hajó, igaz, attól, hogy kicsi, még biztonságos. A szintén soproni Bacsárdi László, az összeköttetést szervező csoport szóvivője a Kisalföldnek elmondta, a rendezvénnyel elérték céljukat, azaz felhívták a fiatalok figyelmét az amatőr rádiózásra és az űrkutatásra. A kapcsolatfelvételi kísérletsorozatról korábban már beszámoltunk (Kisalföld, 2009. április3., Ma beszélnek Simonyival).A sort a soproni rádióamatőrök kezdték, igaz, a legnehezebb e körülmények között. A pénteken Írország felett járó Nemzetközi Űrállomással való kapcsolatfelvételt nehezítette, hogy a Soproni-hegység „eltakarta” a jó vételi szöget. Ám ez sem akadályozta meg a soproniakat abban, hogy beszélni tudjanak Simonyi Károllyal. A sikeres kapcsolatfelvételt egy kölcsönös emléklappal igazolják. 
Egy nappal elhalasztották a Syimonyit is szállító Szojuz űrhajó leszállását. A magyar származású kétszeres amerikai űrturista így honfitársa, Michael Fince és az orosz Jurij Loncsakov társaságában szerdán landol Kazahsztánban.

20 éve - Pusztító szélvihar, sártenger 

A hétvégén rövid idő alatt lezúduló nagy mennyiségű eső sártengerré változtatta Tényő több utcáját, elöntötte a kerteket s több pincét. A tegnapi szélvihar Szilban okozott komoly károkat: több épületről hullottak a tetőcserepek, palák.

Néhány perces vihar okozott károkat tegnap kora délután Szilban. Az égiháború csupán néhány percig tartott, de három lakóház tetőszerkezetét is megrongálta. A vihar nyugatról, Sopron felől érkezett és egy vékony sávban söpört végig a falun. Fűzi Szilveszter portáján a melléképület teljes tetejét több száz métert vitte magával a szél. A hullámpala darabjait például 300 méterre találták meg, a lakóépületen pedig a cserepeket bontotta meg a vihar és a kéményt is „derékba döntötte”. Nálunk a ház tetejét tépázta meg alaposan az égiháború, olyan robbanással, hogy azt hittem, összedől az épület — mesélte Lengyel Béla a Béke utcában. - A kutyák vonítottak, a cserép meg csak egyre hullott az udvarra. Az istállót és a pajtát is tönkretette.

A szili Székely Vilmosudvaráról a műanyag hordót - a házak tetején át - körülbelül 500 méterre repítette a szél. — A redőnyt javítottam éppen, és az eső elől mentem be, de szerencsém is volt, mert alig egy perc múlva épp odahullott a legtöbb cserép, ahol korábban álltam - mondja a középkorú férfi, majd szomorúan a kertjére mutat. - A garázsról letépett pala mind tönkretette a gyümölcsfáimat is, pedig mennyit dolgoztam velük. Csupa törmelék az egész utca, a vaskaput is kidöntötte a szél, rendetlen az udvar is, lesz munka elég, mire mindent rendbe teszek.

Úgy tűnik, Tényő nem ússza meg a tavaszi viharokat. Ahogy tavaly májusban, úgy a most vasárnap kora este kitört, húszperces, villámokkal kísért égszakadás is komoly károkat okozott a településen. A szakértő becslése szerint csak az önkormányzatnak több mint 10 millió forintot kell költenie az utak, árkok helyreállítására. S akkor még a lakosságot ért kárt nem számolta, az amúgy is a biztosítók kárszakértőinek lesz a dolguk.

- Kicsi gyerekkorom óta itt élek, s a nagy esőzéseknél mindig ez van. Lemossa a földet a víz a hegyről, s ömlik a sár. Most is húsz percet esett, s megteltek a tavaly kiszedett árkok, s folyt be a házakba a víz —magyarázta a Kisalföldnek Lázár László, aki épp az árokban összegyűlt iszapot kezdte el kilapátolni.

A település polgármestere, Némethné Kiss Gizella mentési munkák alatt végig a település vihar verte részein töltötte az estét. Tegnap a szakértővel és a katasztrófavédelem szakembereivel járta az utcákat. - Sajnos az árkok nem bírták, s kicsapott a víz, befolyt több lakóház pincéjébe, különösen igaz ez a Munkás utcára. Ott az emésztőgödör tartalmát is visszanyomta több lakásba, s a tűzoltókat is ki kellett hívni szivattyúzni. Az árkok mellett az utakat is vastagon beterítette a sár. A település úgynevezett rigácsi részén a homokbányából hozta a hordalékot. A helyreállítás nagy költségeket jelent, s igazából az a bajunk, hogy védekezésre nincs pénzünk. Mert a kárelhárítás is gond, de ennél sokkal nagyobb probléma a védekezés, a megelőzés — mondta el a Kisalföldnek a polgármester. A település vezetője hozzátette, hogy a tavaly májusi hatalmas eső is komoly károkat okozott, de más területeken. Azokon a helyeken a védekezési munkáját elvégezték, s most lehetett látni, hogy a vasárnapi vihar hatását az akkor kivitelezett megoldások csökkentették. Igaz, nem oldották meg véglegesen. " Tovább kellene folytatnunk a védekezést, de a jelenlegi tizenhatmilliós költségvetési hiányunk mellett erre nincs pénzügyi fedezetünk.

Nagy kár érte Deák Ferencet is, akinek a portáját elborította az iszap, pincéjében egy méter magasan állt a víz. Tönkretette a veteményeskertet, beterített mindent. Homokzsákkal próbáltunk védekezni ellene, de azokat a helyszínen kellett tölteni, így az idő alatt szabadon ömlött a víz, amerre akart.

Sopronban is nyomot hagyott a hétvégi nagy esőzés. Főként a dombok alján fekvő, agyagos talajú utcák sínylették meg a hirtelen jött égi áldást. Fertőrákoson a helyi focicsapat Fertőddel vívott mérkőzését szakította félbe a lezúdult jégeső. A második félidő kezdete után a bíró jobbnak látta lefújni a meccset. A község magasabban fekvőföldútjairól is nagy mennyiségben hordta le a sarat az áradat. A fertőmeggyesi-fertőrákosi ideiglenes határ felé vezető út szintén takarításra szorult.

30 éve - A Szerencsekerék kulisszatitkai 

Rövid idő alatt hihetetlen népszerűségre tett szert a Magyar Televízió Szerencsekerék című műsora. Az amerikai eredetű vetélkedő milliós létszámú közönséget vonz adásonként. Kicsik és nagyok egyaránt elbűvölve merednek ilyenkor a képernyőre. De nemcsak a játékhoz, hanem a bejutáshoz is nagy adag szerencsére van szükség. Antal Lászlónak sikerült. Hétfőn este ország-világ lehetett tanúja annak, hogy egy határ menti kisvárosból, Mosonmagyaróvárról érkező kirendeltségvezető miképp„győz”. Tegnap reggel még csak a nevét tudtuk. Ma viszont már önök is elolvashatják, hogyan élte meg a játékot.

Biztosak vagyunk abban, hogy békés húsvét hétfői sziesztája közben sok mosonmagyaróvári és környékbeli tévénéző kapta fel a fejét akkor, amikor Antal László is bemutatkozott a Szerencsekerék játékosai között. A kétgyermekes családapa magabiztos játék után győztesen hagyta el a stúdiót, szerkesztőségünkben viszont szerényen beszélt az előzményekről és a forgatáson szerzett élményekről.

- Most nem szorít a műsoridő, beszélne egy kicsit részletesebben önmagáról?

- Szívesen. Antal Lászlónak hívnak és negyvenhárom évesen a nyolcéves Dávid és az ötéves Zita édesapja vagyok. Jelenleg egy budapesti kft. helyi kirendeltségét vezetem, a feleségem, Hajnalka pedig orvosasszisztensként dolgozik. A médiához is van némi közöm, mert a győri kábeltelevízió külsős munkatársaként gyakran ügyelek a sugárzott adásra. A szabadidőmben gitározok, énekelek, s közel húsz éve játszom a Fókusz együttesben. Talán ez is segített abban, hogy nyugodtan viselkedjek a közönség előtt.

- Mióta várt erre a lehetőségre?

- A műholdas programokból már jól ismertem a játékot, az első magyar adás után játékosnak jelentkeztem. Számítógépes sorsolás útján tizenöt havi várakozást követően március huszonötödikére hívtak be a felvételre. A stúdióba gyermekeim kíséretében érkeztem, nekik nagy élményt jelentett, hogy közelről láthattak olyan hírességeket,mint Dóra, Tamás, vagy Vágó István.

- Mit kell tudnia annak, aki vállalkozik a képernyőn valószereplésre?

- Több mint egyórás eligazításon vettünk részt a forgatás előtt, s olyan kulisszatitkokat mondtak el nekünk,amiket a néző soha nem láthat. A fordulók végén például minden nyertes egy fejszámolóművésznek tűnik az ajándékok kiválasztásánál. A valóságban viszont hosszú ideig válogathat a rendezők segítségével. A végső listát ekkor felírják egy hatalmas táblára és a játékos ezt olvassa be a kamerák előtt. Segítséget jelent az is, hogy az egy egy fordulóban kikért betűket szintén kiírják, s az már csak a lámpaláznak tudható be, ha valaki mégis újra kéri valamelyiket.

- Hogyan emlékszik vissza a játékra?

- Nekem a második forduló hozta meg az igazi szerencsét, hiszen meglehetősen nagy összeget nyertem és ez jogosított fel a főjátékban való résztvételre is. Jó mássalhangzókat választottam és már akkor beugrott a megfejtés, amikor Dóra kiforgatta a betűket. A nézők kedvéért azonban várnom kellett egy kicsit. A titkokról még annyit, hogy sokan nem tudják azt sem, hogy az ajándékok közül semmit sem lehet azonnal elhozni, a felajánló cégek juttatják el azokat a megadott címre. Az adás elején egyébként aláírattak velünk egy nyilatkozatot, amelyben tudomásul vesszük, hogy az esetleges nyeremény csak ötezer forintig adómentes, e felett már adózni kell.

- Milyen visszhangja volt eddig a szereplésének?

-Többen szóltak már, hogy látták a műsort és ezúton szeretném megköszönni a gratuláló telefonokat is. Akadt olyan ismerősöm, aki nem győzte türelemmel, s már adás közben felhívott a végeredmény felől érdeklődve. Azt azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy ebben a játékban nem a tudásnak, hanem inkább a szerencsének van óriási szerepe.

- Indulna újabb játékokban is?

- Nyolc évvel ezelőtt már játszottam Egri János „Egy szó, mint száz" című vetélkedőjében, és most sikerült bejutnom a Szerencsekerékbe is. A családdal egyébként gyakran fejtünk rejtvényeket, de eddig nem nyertünk soha semmit. Nemrégiben jelentkeztem a Zsákbamacskába, s majd meglátjuk, hogy ott kisorsolnak-e?