2024.03.18. 08:05
Isten veled, Jutka óvónéni!
Tóth Lajosnénak, vagy, ahogy a barbacsaik hívták, Jutka óvónéninek a szívügye volt faluja, annak múltjával, jelenével, kulturális életével együtt. Ha rákeresünk az általa működtetett Barbacs network oldalra, szembe ötlik Abraham Lincoln idézete, amit ő tett ki még anno, miszerint „a legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt az életedben, hanem hogy mennyi élet volt az éveidben.”
Ez épp Jutka óvónénire illik, hisz felsorolni is hosszú, mily sok területen volt tevékeny. Generációk nőttek fel óvodájában, melyet 1989-2008. között irányított. Nem tartoztam a „jó alvó” kis ovisok közé, emlékszem, mikor éberen figyeltem alvásidőben, maga mellé húzott, és külön mesélt nekem.
Már akkoriban is mindent dokumentált, így az emlékei rendszerezgetése közben gyakran kaptam tőle felnőttként egy-egy videót az ovis éveinkről, vagy fotókat szeretteimről, nem ismert családtagjaimról. Elmélyülten kutatta a falu múltját, mélyinterjúkat készített idős emberekkel, gyakran belemerült a levéltárak dokumentumhalmazaiba. Mintegy négy évtizednyi gyűjtőmunkája volt Barbacs 800 évének feldolgozásában, mely kiadásra várt, de írt könyvet az óvoda és Kultúrház történetéről is. Tőle tudom, hogy a telek egy módos gazdának, Farkas Istvánnak a felajánlása volt, akinek végakarata volt, hogy a két gesztenyefa alatt, amit ültetett, gyerekek játszanak, és ide épüljön az óvoda.
Jutka óvónéni mesélt nekem a zenekarukról, amivel szórakoztatták a hallgatóságot, a Barbacsi-tóról, ahol egykor fiatalok strandoltak, csónakáztak. Beszélt a férje, Lajos által a templomi orgona sípjai mögött megbúvó időkapszuláról, merthogy az egyházi jelenlét is szerves része volt életének, ahogy a könyvtár működtetése is. Örömmel kalauzolt körbe, mikor megújult. Helytörténeti kalandozásra hív az iskola egyik termében összeállított gyűjtése, de az általa vezetett Életmód klub tagjaival is ebben az épületben jöttek össze.
Szerettem a vele való beszélgetéseket, visszarepültünk abba a múltba, aminek bár nem voltam részese, általa mégis azzá váltam. Karakán, értékteremtő, kreatív és impulzív személyiség volt, aki szeretettel, odaadással viseltetett családja iránt, lányai és unokái után boldogságát két kis dédunokája tetézte. A betegség azonban közbe szólt. Bár küzdött, és bízott a gyógyulásban, sajnos felülkerekedett rajta. Felbecsülhetetlen értékű az a kutatómunka, amit végzett, az a kulturális tevékenység, amit folytatott, és pótolhatatlan az az űr, amit maga mögött hagyott. Isten Veled kedves Jutka óvónéni!
Kustor Réka
