Tragédia

2024.02.23. 17:01

Meglőtték a lányodat! Máté Máriára, az 1956-os sortűz győri áldozatára testvére, Máté Erzsébet emlékezett vissza

A győri forradalmárt, Máté Máriát 1956-ban érte halálos találat, alig húszévesen. Február 23., a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából Miskolcon élő húga emlékezett vissza az akkori eseményekre, és lapunknak először mondta el, hogy a diktatúra miként lehetetlenítette el a család életét.

Gyurina Zsolt

Hegyi Lászlóné, született Máté Erzsébet meggyilkolt testvére győri emléktáblájánál. Fotó: Csapó balázs

– Nyolcéves voltam, régi bérlakásban laktunk a Káposztás közben. Széles falépcsőn kellett felmenni a bejáratig, elég rozoga volt, dübörgött a talpunk alatt. A nevezetes napon, 1956. október 25-én délután nagyon sok ember jött hozzánk, azt kiabálva: „Máténé, meglőtték a lányodat!” – emlékezett rá testvére, a ma már Miskolcon élő Hegyi Lászlóné, született Máté Erzsébet. – Anyukám elrohant, én ott maradtam a szomszédokkal. Utána hallottam, hogy mire a testvéremet beemelték a mentőbe, már meghalt, mert olyan mellkassorozatot kapott, hogy nem lehetett megmenteni.

A fiatalon lelőtt Máté Mária portréja.

– Mária, aki kórházi segédápoló volt, egy kocsira ugrott fel a börtönnél, amikor az emeletről, az ablakból rálőttek. A nővérem akkor volt húszéves – tekintett vissza az 1956-os eseményekre húga, Hegyi Lászlóné, született Máté Erzsébet. – Később házkutatást tartottak nálunk koholt vádak alapján. Erre pontosan emlékszem, mert ugyan kicsi voltam, de az megmaradt bennem, hogy volt egy szalmazsákunk, amin aludtunk, és amit édesanyám gyakran felrázott a közepénél lévő hasítékot megfogva, hogy kényelmesebben lehessen heverni rajta. Na, ezt a szalmazsákot is átnézték a házkutatást végzők – idézte fel emlékeit a szemtanú. 

Február 23-án a kommunizmus áldozataira emlékezünk. Az 1956-os győri forradalmi események kezdetén a város több pontján is egyszerre kezdődtek a tüntetések. Október 25-én a börtön épülete előtt a tömeg a politikai fogvatartottak szabadon bocsátását követelte. Ekkor dördültek el azok a lövések, amelyek három fiatal életét oltották ki: Máté Máriáét, Halász Ödönét és Szabó Béláét. Emléküket azóta Győrben kopjafa és márványtábla őrzi, Máté Máriáról pedig utcát neveztek el Szabadhegyen. 

Börtönbe hurcolt anya 

– Édesanyámat később börtönbe vitték, a nővérem látogatta. Ő három évvel volt fiatalabb Máriánál, sajnos néhány éve ő is meghalt – folytatta a visszaemlékezést Hegyi Lászlóné. – Akkor már nem éltem édesanyámmal, a szüleim elváltak, én pedig édesapámhoz kerültem Gyárvárosba. Apai nagyapám Gyárváros párttitkára volt, értesítették őket, hogy vagy elvisznek engem, vagy nevelőotthonba kerülök. Negyedikes általános iskolás voltam, négy évet még ott jártam ki, majd a nyolcadik befejezése után jöhettem vissza anyukámékhoz. Hozzáteszem, abban a négy évben nagyon jó életem volt édesapámnál és az új feleségénél, viszonyítva ahhoz, hogy édesanyám akkor négy gyereket nevelt egyedül, nem könnyű helyzetben. 

Koholt vádak 

– A másik nővéremet, Gizellát is elvitték a rendőrök tizenhét éves korában. Ő mesélte nekem, hogy meggyanúsították azzal, pénzért folytatott szexuális viszonyt férfiakkal. Ragaszkodott hozzá, hogy vizsgálja meg egy rendőr- orvos. Ez megtörtént és kiderült, hogy alaptalan a vád: Gizella még szűz volt. Kénytelenek voltak hazaengedni – elevenített fel egy esetet az 1956-os áldozat, Máté Mária húga. – Amikor 1962-ben a Zrínyi-gimnáziumba kerültem, az igazgató erős kommunista volt: folyton piszkált. Amikor megtudta, hogy kinek a húga vagyok, például sokszor azt kiabálta a folyosón: „Máté-leány, vedd fel a szemetet!” Az osztálytársaim nevettek rajta, mert akkor is ezt hajtogatta, ha éppen hiányoztam. A banketten azt mondta nekem: „Amíg én igazgató vagyok, addig te itt nem fogsz leérettségizni.” Nem is kísérleteztem ott. A rendszerváltásig alapvetően befolyásolta az életemet, ami 1956-ban történt a családdal. Sok történetet tudnék még mesélni, és egyik sem jó – tette hozzá Máté Mária testvére. 

Sokan részt vettek Máté Mária temetésén. Fontos, hogy a történtek ne merüljenek feledésbe.

Az utolsó születésnap 

– Mária nagyon szeretett. Tíz év volt köztünk, sokan hitték azt, hogy a gyermeke vagyok – jegyezte meg a szemtanú. – Egy történet az utolsó előtti napjáról: a másik nővérem 24-én született, Mária a kórházban dolgozott. Elmondta a betegeknek, hogy most van a testvére születésnapja, de nincs pénzünk tortára, azok pedig, mivel nagyon szerették, süteményeket adtak neki. Huszonnegyedikén délben én hoztam el az édességeket. Marcsi egy tányért körberakott a sütikkel, rakott bele gyertyát, és így ünnepeltük a születésnapot a halála előtti estén. Húszéves komoly lány volt, elhivatottsága nagyon hiányzik a világból – fejezte be az emlékezést Máriáról kishúga, Máté Erzsébet. 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában