Álláspont - A pénz hallgat

Elértéktelenedett napjainkra a pénzkereset tekintélye. A tényhez, hogy ma valaki sok pénzt keres, csak kis százalékban lehet hozzárendelni szaktudást, érzelmi intelligenciát, évtizedekig tartó tanulást. Míg korábban jellemző volt, hogy ha valaki tisztes jövedelemre akart szert tenni, azért sokat kellett tennie.

Természetesen ma is kellhet hozzá, hogy valaki jó legyen abban, amit csinál. Hogy egyedi, kreatív, szorgalmas legyen, tervezzen házakat, operáljon szívet, vagy dolgozzon évekig napi tizenhat órát egy tengerjárón. De emellett sajnos olykor elég, ha készít egy videót, amin a gyerek magába töm 40 fánkot, és felteszi a TikTokra. Nyer a lottón. Bepereli a lábtörlőgyártó céget (és megnyeri a pert), mert nem írta rá, nem ehető, ő meg beleevett.

Vesz három darab bitcoint. Migránsokat csempész furgonban. Ad-vesz a neten értelmetlen tárgyakat. Celebbé válik, mert egy fesztiválon részegen illegeti magát a kamerák előtt. Dubajozik, esetleg életpályamodellnek a sugar baby-létet választja, és aranyásó lesz. Hozzámegy egy nála 30 évvel idősebb vállalkozóhoz, és két évet lehúz vele, majd örököl. Na, ezek után aztán eltűnik az emberből bármiféle önkéntelen tisztelet, elismerés akkor, ha azt látja, valaki sokmilliós terepjáróval jár, balatoni nyaralója van, vagy éppen Zanzibárból jelentkezik be.

Erre értettem a devalválódást. És hála az égnek, így lesz egyre nagyobb tisztelete az egyszerű életnek, a lemondást, az önfeladást választóknak.