Győzött a józan ész

Ritkán szoktam megkérdőjelezni szabályokat, pontosabban feleslegesnek érzem, hogy ezeken pörögjek. Tudomásul kell venni, hogy akadnak előírások, melyeknek ha tetszik, ha nem, meg kell felelni. Van azonban az az eset, amikor erős fejvakarásba kezd az ember és valahogy nem igazán érti meg, mi is a cél. Ha meg még mindez rugalmatlansággal is párosul, akkor aztán tényleg elveszíti a fonalat. 

Történt, hogy még az adventi időszakban vonattal mentünk a bécsi adventi vásárba. A telefonos applikációban megvettem a jegyeket oda és vissza. Az odafelé útra az egyikünk neve valahogy kétszer szerepelt, egy másikunké értelemszerűen nem volt a listában. Ettől függetlenül a 4 felnőtt- és 1 gyerekjegyet kifizettük. Gondoltam, azért biztos, ami biztos, rákérdezek a MÁV-nál, lehet-e ebből gond. A győri ügyfélszolgálat szerint igen, de javasolták, hívjam fel telefonon is a megfelelő számot. Ott ugyanazt mondták, hogy bizony vissza kellene ezt a jegyet váltani – a pénzt persze hetek múlva kaptam volna vissza némi kezelési költség levonásával csökkentve –, és venni újat. Gondoltam, én nem előlegezek ennyi pénzt senkinek, főleg nem egy ennyire rugalmatlan cégnek. Mert időközben kiderült, ha ezeket a jegyeket a vasúti pénztárban veszem, ott senki nem kíváncsi arra, kik utaznak, akár Gipsz Jakab is lehetnék. 
Szóval értem én, hogy a szabály az szabály, de nem lehetne ezeket egységesíteni? Nekem az lenne logikus, ha vagy mindenkitől, vagy senkitől nem kérnék a neveket, de az még inkább utasbarát lenne, ha igazából azt néznék, darabra megvannak-e a jegyek.