Díjazták a Bezenyéért tevékenykedőket az ünnepi szentmisén - fotók

A helyi képviselő-testület Bezenye lakossága tisztelete jeléül Martinschich Balázs részére közel egy évtizedes kutatómunkája eredményéül megszületett Bezenye, Bizonja, Pallersdorf című helytörténeti könyvének publikálásáért, a Bezenyei Polgárőr Egyesület létrehozásában vállalt szerepéért, valamint a helyi horvát tájház felújításáért tett erőfeszítéseiért és áldozatos közösségi munkája elismeréseként Bezenye Községért címet adományozott.

A díjazott, aki jelenleg a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum történészeként dolgozik, kiemelte: 

Mint elhangzott, Martinschich Balázs fiatal kora ellenére olyan életutat és tevékenységeket tudhat maga mögött, mely egy egész élet munkájának is tekinthető lenne. Gyermekkora óta érdeklődött a település és családja múltja iránt. Szüleitől, nagyszüleitől és dédszüleitől hatalmas érdeklődéssel hallgatta a régi történeteket a faluról, annak lakosairól és mindennapi életükről. Talán ez is az oka annak, hogy feladatának érezte, sőt álma volt, hogy a hallottakat összefoglalja és egy könyvbe öntse, ezáltal mindenkinek elérhetővé tegye. 2021-ben megvalósult ez az álom, ugyanis több évtizedes kutatómunka, adatgyűjtés és vizsgálódás után beérett a munka gyümölcse. Elkészült a Bezenye, Bizonja, Pallersdorf című könyv, mely a települést és környezetét az őskortól kezdve napjainkig bemutatja. A könyv több aspektusban taglalja a települést, földrajzi, régészeti, kulturális és történelmi szempontból is bemutatja.

Az ősök tiszteletének és a régmúlt idők iránti érdeklődésnek volt köszönhető az is, hogy 2019-től kezdődően nagy erőfeszítéseket tett a bezenyei horvát tájház megmentéséért. A Wurz-ház a 70-es évek vége óta az önkormányzat tulajdonában állt és helyi tájházként működött. Balázs kapcsolatainak és ismerőseinek, illetve a múzeum illetékeseinek és más bezenyei lakosok segítségével felkarolta az ügyet és az önkormányzatot egy pályázat beadása irányába terelte, melynek köszönhetően az önkormányzat 19,5 millió forintot nyert a tájház felújítására. Az épületben egy 20. század első felében élt grádistyei horvát nemzetiségű család mindennapi életét bemutató kiállítást rendeztek be. Az épület felújítása és a kiállítás berendezése ismét életet lehelt az ódon falakba, lehetőséget adva arra, hogy gondos kezelés mellett a történelem egy szeletét még unokáink is láthassák.

A közösség iránt érzett elköteleződés és segíteni akarás ékes példája volt az is, amikor 2020-ban teljes mellszélességgel a helyi polgárőrség megalapítása mellé állt, sőt elvállalta a felkérést és az egyesület elnöke lett.

Grafleitner Józsefné, Vukovich Vilma részére posztumusz Bezenye Községért címet adományoztak, a helyi néprajzi kincsek és értékek megmentéséért végzett áldozatos gyűjtőmunkájának elismeréseként. Az elismerést a kitüntetett lánya, Grafleitner Józsefné vette át.

Vukovich Vilma édesapjához hasonlóan a pedagógus pályát választotta. Az iskola elvégzése után Oroszváron, Hegyeshalomban, majd Bezenyén dolgozott. Itt ismerkedett meg férjével a horvát származású Grafleitner Józseffel. Házasságukból két lány gyermek született, Judit és Mária. Ők is a pedagógus pályát választották, látva édesanyjuk munkáját, ami nekik is például szolgált. Ez az erős példa még unokájánál Zsuzsannánál is aktívan él, hiszen ő jelenleg is a bezenyei iskolában tanít, aktívan tevékenykedik a kulturális életben, hagyományőrzésben. Hat esztendeig tartó oktatói munka után Horvátkimlére helyezték, ahol nyolc évig dolgozott, ezt követően egészen nyugdíjba vonulásáig Bezenyén tanított.

2001-ben, 80 éves korában hunyt el. Horvát származása miatt is nagyon érdeklődött a horvátság múltja, hagyományai, életmódja iránt. Tanítványaival összegyűjtötte a régi élet használati eszközeit, régi dalokat, meséket, mondákat, fényképeket, kézzel írott imakönyveket. Közösen dolgozták fel a falu történetét, régmúlt idők hagyományait, meséit, dalait. Tevékenyen vett részt Bezenye kulturális életében. Bezenyén horvát színdarabot rendezett, népi balladát dolgozott fel a Három halász címmel.

Kulturális tevékenysége, munkája annyira sikeres volt, hogy hazai, valamint határainkon túli megbecsült horvát származású értelmiségiek vették fel vele a kapcsolatot. Rengeteg főiskolai, egyetemi hallgatónak nyújtott segítséget, tudását továbbadva gondolt a jövő nemzedékeire is. A mai napig mindenki nagy tisztelettel beszél róla, különösen volt tanítványai gondolnak rá nagy szeretettel. Komoly tárgyi gyűjteményét a közelmúltban felújított tájházban őrzik, és nagy becsben tartják.

Az ünnepen az önkormányzat köszönetet mondott Schmatovich Rolandnak a bezenyei horvát tájház felújításában végzett kiemelkedő és önzetlen munkájáért.