Nőkről öltönyből

A református egyházban 1982 óta lehetséges női lelkészek felszentelése. A szülői szabadság kérdése és a csed helyetti szociális juttatás enyhén szólva sem egységesen érintette a sorstársaimat, akik palástos felszenteltként vállaltak gyermeket. A bizonytalanságokat kihasználva volt, akit közben megfosztottak a palástjától, kitúrtak a gyülekezetből, vagy pár napos csecsemővel tettek ki a parókiáról.

Még abban sem mindig értettek egyet a telefon végi irodisták, hogy akkor hány évre is illet meg bennünket a szülési szabadság. A zsinat jogi irodája tud táppénzlehetőségről veszélyeztetett terhesség idejére, ám a szociális segélyt nyújtó lelkészi nyugdíjintézet (lehet, épp szomszédos iroda) nem, és nem is partner a dolog lehetőségéről tárgyalni.

Vagy megoldódott helyben, összekacsintva a bürokrácia háta mögött, vagy nem. Szeptemberben a református egyház zsinata leül tárgyalni a lelkésznők szülési szabadságai és az alatti juttatásai ügyében. Kérem az olvasót, tippelje meg, a zsinatnak épp hány női tagja van, aki saját élménnyel vagy szempontokkal szolgálhatna az ügy megtárgyalásánál! Jelenleg egyetlenegy sincs.

A kormányunk egymás után hozza az újdonságokat csok, gyed és egyéb családpolitikai intézkedések terén. Félve kérdem: hány női miniszter tud ehhez a témához hozzáadni? Attól tartok, ha perspektívát nagyítva a komplett közéletet nézem, akkor is csak halványan javul a kép.

Hogyan lehet olyan témákról gondolkodni és felelős döntéseket hozni, amiben az érintettek nincsenek jelen? Még ha jó törvények és szabályok születnek is, hogy fogják magukénak érezni azok, akiket a legkevésbé sem vontak be a menetébe? A szavazati jogunknak hála azt már eldönthetjük, melyik férfi képviselje az érdekeinket, de attól tartok, lenne még ennél tovább, nincs még itt a Kánaán.