Önzetlen segélyakció a határig: A kettétört csoki története – Gyerekek, családok és idősek is hozzájárultak a sikerhez

– Szerettünk volna tenni valamit még azon túl is, hogy felhívjuk az adományvonalat. A határon akartam segíteni, akár úgy, hogy a szabadságom alatt odautazom. Éppen ezen gondolkodtam, amikor megérkezett Renáta üzenete a segítségnyújtásról, ami jel volt számunkra, így közös ötletként tekintünk a gyűjtésre – adott betekintést a kezdetekbe Tímea.
 

A közvetlenül az ukrán határ mellett fekvő tiszabecsi gyűjtőponton örömmel fogadták az adományokat.

Jaross Tímea Kárpátaljáról, Ungvárról származik. Ugyan már egészen kicsi korában eljöttek onnan, de a mai napig sok közeli, családi barát él a térségben, akikkel napi kapcsolatban vannak. 
 

– Három kicsi gyermekkel vagyok otthon gyesen, a legnagyobb hat-, a legkisebb két és fél éves. Szerettem volna kikerülni a napi rutinból, így jelentkeztem az egyetemre, gyermekvédelmet tanulok. Anyaként borzalmas látni a menekülő, segítségre szoruló gyermekeket – mondta el Renáta. 
 

Az adománygyűjtés ötletét gyorsan követte tett: természetes volt számukra, hogy egyeztetnek a ukrán határ mellett dolgozó segítőkkel, hogy mire van szükség, akik készségesen válaszoltak, és ennek megfelelően hirdették meg a programot. 
 

Renáta zalaszentgróti lakóhelyéről még egy pluszautó is útnak indult, Tímea pedig már egy megpakolt gépkocsival érkezett vissza ausztriai munkahelyéről, ahol családsegítőként dolgozik. 
 

– Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy rengetegen segítettek az első kérő szóra. Ugyan voltak olyanok is, akik megjegyzéseket tettek, de összességében Sopronban, Zalaszentgróton és Auszt­riában is abszolút pozitív hozzáállással találkoztunk – mesélték a gyűjtésről. 

Az adományokkal péntek éjszaka Sopronból indulva szelték át az országot. Az adományok mellett megható történeteket is vihettek magukkal. Renáta gyermeke például egy szelet csokit bízott édesanyjára azzal, hogy törje majd szét, mert akkor ketten is örülhetnek neki. Egy nyugdíjas asszony könnyek között adta át az adományát. Azt mondta, hogy keveset tud adni, de reméli, hogy valakinek ezzel is segíteni tud. 
 

Záhonyban és Tiszabecsen adták át az adományokat. Tervezték azt is, hogy néhány órára beállnak a segítők közé dolgozni, de erre végül nem került sor. 
A tiszabecsi gyűjtőpont, az idős­otthon vezetője és munkatársai barátként üdvözölték őket, rengeteget meséltek nekik. 
 

– Le a kalappal a határ menti segítők előtt! Egy nagyon fárasztó és izgalmas héten vagyunk túl, de minden perce megérte – mondta az adományok helyszíni átadása után Renáta és Tímea.