A bűne a származása volt - négygyermekes családapát hurcoltak el a Gestapo pribékjei

Mindössze harmincöt éves volt Remete László, amikor 1945. január 9-én meggyilkolták. Négy apró gyermeke volt a soproni születésű lelkésznek, amikor a felvidéki Jolsván az adventi istentisztelet után Luther-kabátjában elhurcolták a náci fogdmegek. A rendőrségi fogdában kínozták, majd a besztercebányai börtönbe került, ahonnan két hét múltán Nemeckába, Németlipcse község határába hajtották, majd sokadmagával őt is hátba lőtték és a mészégető kohójába taszították. A bűne a származása volt, és az, hogy sosem mondott le lelkiismerete parancsáról.

– Túl keveset tudunk róla, pedig élete és mártíromsága példa a ma emberének is. Sopronban ugyan 1969 óta egy kis lővereki utca őrzi az emlékét, de a Remete utca névadóját kevesen ismerik – mondja Tölli Balázs, a soproni Berzsenyi-gimnázium igazgatója, aki szeretné az elfeledett lelkész életútját másokkal is megismertetni. De ki is volt Remete László, az elfeledett lelkész? Sopronban született 1910-ben, édesapja Einzig Miklós főgimnáziumi tanár volt, eredeti családnevüket akkor változtatták meg, amikor 1919-ben evangélikusokká váltak. László már fiatalon, tudatosan készült a lelkészségre, a soproni teológián tanult, majd Győrött avatták 1935-ben. Két év múlva megnősült, felesége, Kusinszky Paula Klára követte férjét szolgálati helyeire. Falcsal, Debrecen, Sátoraljaújhely, Eger és Ózd után 1939-ben kapott Remete László hitoktatói állást a ma Szlovákiához tartozó Jols- ván. Akkor már megszületett Anna lányuk, Gabriella is úton volt, Mária Márta 1943-ban jött a világra, László Miklós pedig 1944-ben. Őt már nem láthatta édesapja...

A háború után túlélők beszélték el, hogy a zsidók elhurcolásának idején Remete igyekezett megmenteni, akit csak tudott. Szökéseket szervezett, bányafolyosóban rejtegetett üldözötteket. A munkaszolgálatosoknak élelmet és meleg ruhát adott. Miközben tudta, hogy származása miatt őt is bármikor elvihetik családja és kis közössége mellől. De bármekkora volt a kockázat, nem nézte tétlenül a körülötte zajló őrületet. 1944 szeptemberében csatlakozott egy partizáncsapathoz és másokat is beszervezett az ellenállásba. Nem késett soká a megtorlás: 1944 karácsonya előtt az adventi istentiszteletről vitték el, szerettei nem látták többé.

– Még mindig sok a feltárásra váró fehér folt Remete László hitvalló életében, főleg, ami a soproni, fiatal éveit érinti – folytatja Tölli Balázs. – Ezért arra kérünk mindenkit, akinek tudomása van bármilyen, vele kapcsolatos és Sopronhoz kötődő dokumentumról, esetleg a birtokában van, őriz valamit családja emlékezete róla vagy a hozzátartozóiról, az ossza meg velünk a [email protected] e-mail-címen. Terveink szerint ezeket összegyűjtve és feldolgozva bemutatnánk Remete Lászlót az iskola honlapján, s ha erre engedélyt kapunk, ellátnánk a róla elnevezett utcatáblákat is egy olyan QR-kóddal, ami az okoseszközökkel leolvasva erre a tárhelyre, egy Remete-emlékoldalra vezetne.