Drámaíró verseny – Teltház, óriási siker, kacagás és döbbent csend a nézőtéren – fotók

Adott volt egy évfolyam, pontosabban egy kárpitos szakképző osztály, amely öt diákkal indult el szeptemberben: egy jogásszal, egy közgazdásszal, egy egyetemi tanárral, egy marketingessel és egy asztalossal. A sors ezt a témát (Kárpitos leszel, doki? – Kisalföld, 2019. november 15., 3. oldal) tette a drámaíró verseny résztvevőinek asztalára. Jó alap egy drámához vagy komédiához, a Kortársas játék azonban rendre olyan, hogy a szerzők csavarnak egyet a nyilvánvalón. A darabokban visszaköszönt most is a cikk egy-egy eleme, de kárpitos szakmát tanuló dokikat nem láttunk. Professzort mondjuk igen, gázszerelőt szintén; s végül is jogászt, közgazdászt, szociológust is, csak ők nem készültek kárpitosnak…

Menjünk azért sorban. Ahogy a Kisalföld szombati számában olvashatták, a kisorsolt téma a Kárpitos leszel, doki? Kisalföld-cikk volt, pontosabban annak címe kellett, hogy adja az ihletet az íróknak.

Nem ám hat hét

A szerzők – Fábián Péter, Formanek Csaba és Pozsgai Zsolt – szombat délelőtt 11 órára pontban letették az asztalra a darabjaikat. A rendezők – Benkó Bence, Bródy Norbert és Funtek Frigyes – pedig a három csoportra osztott színészekkel – Fejszés Attilával, Bende Ildikóbal, Jáger Andrással, Mózes Anitátval, Nagy Grétivel, Sík Fridával (1.); Molnár Erikkel, Agócs Judittal, Kisfaludy Zsófiával, Kiss Tündével, Molnár Zsolttal, Rupnik Károllyal (2.); Maszlay Istvánnal, Dunai Csengével, Fehér Ákossal, Kurucz Dániellel, Mihályi Orsival, Molnár Ágnessel (3.) – nekiálltak a szövegkönyv értelmezésének és megtanulásának. Nagyjából nyolc órájuk volt erre s hogy értsük, mindez milyen teljesítményt kíván az adott művészektől, csak egy adalék: egy normál bemutatóra átlagosan hat hétig készül a társulat…

Főpróba négytől

A művészek tehát dolgoztak „ezerrel”, amíg kint a Könyvszalon közönsége az újdonságok között válogatott vagy épp könyvbemutatókat, beszélgetéseket hallgatott. A főpróbát délután négytől, egymást követve tartották a kis csapatok, s ez kulisszatitoknak számít, de valóban elképesztő, hogy az egyszeri összpróba után a hang- és fénytechnika a bemutatókon már hiba nélkül működött. Az írók és a rendezők között a többségnek ez volt az első alkalom, hogy ebbe a „játékba” belefogott (az abszolút kivétel Pozsgai Zsolt író, aki nem elég, hogy többször indult a drámaíró versenyen, háromszor elvitette a legjobb drámának járó díjat, s tavaly a Disznósajt című darabjával tarolt). A színészek közül többen már rutinos versenyzők, de egy ilyen kihívást nem lehet rutinból megoldani.

Telt ház ismét

A nézők pedig mindig hálásak, értékelik a színészi teljesítményt. Például azt, hogy a szövegek egyre nagyobb hányadát többen nyolc óra alatt megtanulják, de vicces helyzetet szül rendre az is, hogy a szövegkönyvbe pillantva kell benne lenni a párbeszédben, a szituációban. A színészek valóban lubickolnak a sokszor rögtönzésre épülő szerepeikben – abban például, ha a koronával együtt a paróka is repül az ember fejéről. Erre is volt példa. Este hétkor pedig beengedték a közönség a színházterembe.

Balázs, aki lobban

Az eredményhirdetés pillanatáig titok, hogy kik írták a darabokat, de most már tudható, hogy Fábián Péter fejéből pattant ki a rímekben megírt Lobban Balázs balladája. A darab főhőse egy szerelmes pár, ahol a lány pedagógus apja szeme fénye, az iskola üdvöskéje, akit Erasmus- ösztöndíjig visz a szorgalma és a tudásszomja. Szerelmes belé Balázs, nagyon, akit viszont kevésbé hajt a tudásszomj, látja is ezt a tanár, elküldené kétkezi szakembernek, mondjuk kárpitosnak. Vagy bárminek, csak el az egyetemtől. Lobban Balázs nem kárpitos lesz, hanem gázszerelő, s egyetlen cél hatja: megszerezni a tanár úr elismerését, s vele a lánya kezét. Megtesz mindent, miközben mellőle és mögüle minden gázszerelő már külföldre megy dolgozni, ő lesz az ország első számú gázszerelője, de mindez kevés. Elmegy még egyszer utoljára, hogy a tanár urat meggyőzze… A mosoly ekkor fagy a néző arcára, mert kiderül: a lány nincs külföldön, apja börtönében él, aki bántja – úgy, ahogy egy apa a lányával sosem tehetné. Vér fröccsen, tragédia a vége. A történet narrátora a lány, már ráncosan, 2040-et írva meséli el saját lányának, hogyan született meg. Bende Ildikó a legjobb női alakításért járó díjat vitte el ezzel.

A nemzet hangja

Endre bácsi, a toprongyos király, valószínűleg utolsó, félig tiszta állapotában még OKJ-s képzésre iratkozik be, kárpitos akar lenni. Tudja persze mindenki – a fia, annak felesége, s az őt ápoló nővérke –, hogy ebből semmi nem lesz, el sem kezdi a tanulást, csak befizetik a képzés árát. Az ember, akinek a hangjára anno csukódtak a metróajtók, kezdődtek és végződtek a hírek; aki ha szólt, mindenki kikapcsolta a színházteremben a mobilját, haldoklik. Most éppen ő „IV. Nemoda Buda”, aki tudja, elkopott a hangja, már csak árnyéka önmagának, s a híres rádióbemondó-újságíró, aki pedig egykoron volt, már csak a fiatalsága emlékeiben él.

Jön a „kárpitos” hozzá, egy réges-régen megrendelt szakember unokája, aki utoljára, még megszépíti a „huzatot”. A csend várja A nemzet hangját, a megkopott hangú, toprongyos királyt, akinek családja is a darabokra hullik az utolsó órákra. IV. Nemoda Buda, alias Kaszonyiczky Endre szerepéért Rupnik Károly kapta a legjobb férfi alakításért járó díjat.

Az utolsó álom

Mint eddig mindig, most is Pozsgai Zsolt darabja hasonlított leginkább az eredeti cikkhez. Mert a valós kárpitos osztályban többen tényleg az álmukat, a hobbijukat élik ki, azért jelentkeztek, nem az új élethivatás és szakma reményében. Pozsgai drámájában mindenkinek van „egy álma”, a vákumos aranyér-kezelést feltaláló professzornak (az apának) leginkább, aki nagy levegőt vesz, s beiratkozik az OKJ-s tanfolyamra: óriásdaru-kezelő lesz. A polgári lakás megkopott bútorai azonban mutatják, hogy a professzor álmodhatott már máskor is (kisebbet). Nem lett osztályvezető főorvos sem – a politika helyette egy fül-orr gégészt jelölt ki a vezetői posztra -; a lakást pedig épp lefoglalni készül a bank. Két lánya diplomát szerzett, ahogy kell, csak épp nem boldogok. Szerelmesek (majdnem) két diplomás fiúba, s az anya is fogja professzor férje kezét – tudva, hogy összehasonlító nyelvészet helyett reggel ötkor az Aldiban kezd. Lehet ebben a helyzetben nagyot álmodni? Itt és most lehet, de ez az álom túl nagy már a professzornak, nagy levegőt vesz még egyszer, aztán…

A győztesek

A háromtagú zsűri: Forgács Péter, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Benedek Szabolcs József Attila-díjas író. Ők választják ki a legjobb színészt és színésznőt, valamint a legjobb rendezőt is.

A legjobb drámaíró – Fábián Péter. „Én még soha nem voltam ebben a színházban, félelmetes volt az óriási színpad, a nézőtér… Köszönöm a színészeknek, hogy ennyi idő alatt mögé álltak a rémálmomnak!”

A legjobb rendező – Funtek Frigyes: „Nagy disznóság lenne azt mondani, hogy ezért a díjért jöttem. Nem is igaz. Óriási öröm van most bennem.”

Legjobb női alakítás – Bende Ildikó: „Tavaly azt mondtam, nem lehet kétszer egymás után megnyerni ezt a díjat, de végül is három a magyar igazság. S most itt a kezemben harmadszor – köszönöm!”

Legjobb férfi alakítás – Rupnik Károly: „Valami hasonlót éreztem, mint tavaly: egy nagyon tehetséges író egy csodát tett le elénk, egy rendező pedig elvezetett ezen az úton. Mondjam ugyanazt, amit az Ildi? Én kettőnél tartok...”

A Legjobb előadás díját a nézők szavazták meg, az pedig Lobban Balázs balladája lett.