Eredményhirdetés – Köszönjük, kedvenc ápolóink! – fotók

A képzeletbeli dobogó legfelső fokára a győri Petz-kórház intenzív osztályán dolgozó Borbély Ildikó állhatott fel, a másodikra Pusztai Julianna (soproni kórház), a harmadikra Németh Istvánné Rita (Sopron), s szorosan mögöttük végzett Sütő Anita (Győr), valamint Horváth Veronika (Mosonmagyaróvár).

„Örülök, hogy látom a könnyet a szemünkben” – mondta Farkas Andrea, az Erzsébet-kórház ápolási igazgatója a Kisalföld székházában tartott díjátadón, „mert ez azt jelenti, hogy még nem égtünk ki”.

A „Kedvenc ápolónk” kampányunkkal nem titkolt célunk volt, hogy az egészségügyön belül felhívjuk a figyelmet azokra az emberekre, akik a legtöbb időt töltik a betegekkel. Ahogy Garamvölgyi Imre főszerkesztő fogalmazott, ismét megmutatni ennek a pályának a szépségét.

A kampány menete

Október 10-től 20-ig lehetett jelölni egy-egy történettel az ápolókat, s az az első pillanattól látszott, a betegek valóban szeretnék megragadni az alkalmat, hogy elmondják: az a jókor kapott mosoly és félmondat, a biztonságot jelentő fájdalomcsillapítás s a kérdéseikre adott válasz mindent jelentett, amit emberként kaphattak. A vártnál sokkal több jelölés érkezett, mintegy nyolcvan, a győri, a soproni, a mosonmagyaróvári, a kapuvári és a csornai kórházból egyaránt. A győri Petz-kórház ápolási igazgatója, Csordás Adrienn hívta fel egy másik fontos tényre a figyelmet: szinte valamennyi osztályról – az intenzívtől a sebészeten át a szemészetig, illetve az ápolási részlegig – jöttek történetek és példamutató nővérsorsok.

Nyolcvanból öt

A neheze ezt követően jött, ugyanis a nyolcvanat le kellett szűkíteni ötre, ebben segítségünkre voltak az intézmények ápolási igazgatói. Így állt össze az öt döntős névsorsa, rájuk pedig hétfő délig lehetett voksolni a kisalfold.hu-n. A végső eredményt maguk az érintettek is a Kisalföld sajtószékházában tudták meg. Valóban hihetetlen leírni, de 8418 ember küldött egy-egy szavazatot a jelöltekre, s előtte is több száz lájkot kaptak azok, akik a végső fináléba már nem jutottak be. Valamennyien évek, évtizedek óta dolgoznak a betegágyak mellett.

Ildikó

„Nekünk talán nehezebb az intenzíven megélni a betegek szeretetét, hiszen a többségük altatott, lélegeztetett beteg. Egy ilyen visszajelzés ugyanakkor, amit mindannyian kaptunk, mindennél többet ér. Én segéd­ápolóként kezdtem, az ápolási igazgató az intenzív osztályt mutatta meg, hogy ha tetszik, kezdhetek ott. Azóta munka mellett végeztem el az ápolói OKJ-s képzést, szeretem, amit csinálok.”

Julianna

„A kórházi munkám mellett házi ápolást is végzek, s az elmúlt egy-két hétben csak álltam és meghatottan hallgattam, hogy olyanok is szavaznak és drukkolnak nekem, akiket 15–20 éve láttam el a kórházban. Ezeket a pillanatokat nem hozza vissza semmi és senki, örökre emlékezni fogok 2019 októberére.”

Rita

„Engem is meglepett, amikor olvastam az egyik jelölőmet, akinek a kisbabáját több mint egy éve ápoltuk az osztályon. Számunkra minden bizonnyal természetes az, amit a betegek és a hozzátartozók hálával éltek meg: szeretettel, emberséggel és szakértelemmel fordulunk a betegekhez. A nevünket sem kell tudniuk – aki jelölt, ő is csak a keresztnevemet ismerte –, mi mindenkihez ugyanúgy állunk.”

Anita

„Kimondani is furcsa, de ettől tény: harminckét éve vagyok a pályán, s ennyi évet úgy lehet kibírni, ha az ember szereti a szakmáját. Számít, nekem is nagyon sokat számított, hogy olyan emberek is köszönetet mondanak, akiknek a hozzátartozóját esetleg nem tudtuk meggyógyítani – mert a pulmonológián ilyen sokszor előfordul –, de azt érzi, mindent megtettünk a szerettéért.”

Veronika

„Ugyanez igaz a sürgősségi osztályra. Sok évig úgy lehet ezen az osztályon dolgozni – kiégés nélkül –, ha a szeretetből valamennyi nekünk is visszajut. Én külön örültem annak, hogy az egyik jelölő egy korábbi tanítványom volt, neki talán tudtam én is adni valamennyit a legfontosabbakból, ami az ápolói hivatás, hitvallás része.”

Példák ők

A díjátadón részt vettek a kórházak ápolási igazgatói: Csordás Adrienn (Győr), Farkas Andrea (Sopron) és Kokas Mariann (helyettes vezető, Mosonmagyar­óvár), mindannyian azt hangsúlyozták, hogy példaképek azok a kollégák, akik a „Kedvenc ápolónk” oklevéllel térhetnek most haza. „És sokan lehetnének még itt mellettük.” Farkas Andrea azt is elmondta, „ez a szakma nem Facebook-barát, egy-egy jól eltalált vénát nem rak ki az ember, hogy aztán azt lájkolni lehessen. Ez a kampány mégis megmutatta a hivatásunk mélységét és szépségét, a titkot, amelyet jó lenne, ha sokan a fiatalok közül szintén megtalálnának.”