Kérdőívvel folytatjuk cikksorozatunkat

2019.10.17. 09:09

A bántást (el)nézni is rossz

Olvasóink szerint ha egy diák az iskolában bántalmazás tanúja, azonnal szólnia kell egy pedagógusnak, hogy segítsen. De vajon számít-e a csúfolódás és helyes-e azt erősíteni a gyermekben, hogy neki nincs tennivalója?

D. Pusztai Andrea

Több mint másfél száz válasz érkezett kérdőívünkre, amit az iskolai bántalmazással kapcsolatban tettünk közzé portálunkon, a kisalfold.hu-n. Cikksorozatunkban ezúttal az első kérdést járjuk körbe.

Szóljon egy pedagógusnak

Mit tanácsolna a gyermekének, mit tegyen, ha bántalmazás tanúja az iskolában? A válaszolók túlnyomó többsége attól az intézménytől várja a megoldást, amelyre rábízta a gyermekét, attól a felnőttől, aki felügyel rá: 82 százalékuk szerint szólnia kell egy pedagógusnak, hogy segítsen. Kevesebb mint 12 százalék viszont arra biztatna, hogy próbálja meg kibékíteni a veszekedő feleket. Az aktív beavatkozás mellett szavazott további 2 százalék, ők úgy vélik, a gyerek álljon annak az oldalára, akinek szerinte igaza van. Nagyjából 5 százalékuk gondolja azt: a legjobb, ha nem foglalkozik vele, nem az ő dolga.

Fel is kell ismerni

Nehéz jól dönteni, ezért a kiindulópont inkább annak tisztázása, mi számít valójában bántalmazásnak. A szakemberek szerint minden, ami felborítja az erőegyensúlyt. Legyen az akár egy beszólás, szekálás, kötekedés, csúfolódás vagy pletyka. Ha ezt valaki nem tudja, fel sem ismeri, hiába történik a szeme előtt. Így az sem vetődik fel benne, hogy tennie kell valamit. Merthogy az UNICEF Magyarország szakértői szerint lényeges, hogy a gyerek tudja: ha úgy is érzi, hogy nem tehet semmiről, a puszta jelenlétével támogatja az elkövetőt, ezért fel kell lépnie ellene, különben egyszer lehet, hogy ő kerül sorra.

A Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatásával indított Kérj segítséget! honlapon az olvasható: a szemtanúknak fontosabb szerepük van az események alakulásában, mint gondolnák. Az elkövető hatalma ugyanis úgy nő, attól érzi magát menőnek, ha van közönsége, akik nevetnek azon, amit mond vagy tesz. Éppen ezért ha nincs, aki kívülről nézve nevet rajta, az elkövető nem éri el a célját és sok esetben a bántalmazásnak vége szakad.

Avatkozzon be vagy vigasztaljon

Beavatkoznia akkor szabad a szakértők szerint a gyereknek, ha magára nézve nem érzi veszélyesnek a helyzetet. Ha jól ismeri az elkövetőt és úgy érzi, tud rá hatni, jelezze, hogy nincs rendben, amit tesz és kérje meg, hogy hagyja abba.

Ha úgy látja a gyerek, hogy egyedül nem tud közbeavatkozni, kérjen segítséget egy nagyobb gyerektől vagy egy felnőttől és vigasztalja meg az áldozatot. Biztosan jólesik majd neki és nem fogja magát egyedül érezni.

Vicc vagy konfliktus?

Ha az, akit heccelnek, őszintén nevet a dolgon, akkor valóban viccről van szó. Nem kell megvédeni a másikat, hiszen nem bántódott meg. Konfliktus az, amikor egy félreértésből vita bontakozik ki. Ez többnyire egyszeri eset, ráadásul a vitában egyenrangúak a felek és törekednek arra, hogy meg­oldják a helyzetet. Lehet, hogy mondanak egymásnak csúnya dolgokat, de aztán megbánják és próbálják megbeszélni az ügyet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában