A húsvét a sötétségből az örök életbe vezet - Ünnepi gondolatok a győri Szent Kamillus-plébánia plébánosától

– A húsvét fontos időszak az egyház életében. Fogalmazhatunk úgy, hogy a legszomorúbb, a legemelkedettebb és mégis a legörömtelibb? 
– Mind a három igaz. Krisz­tus szenvedései, kereszthalála mind-mind szomorúsággal töltik el az embereket. Úgy, ahogy az életben, a szenvedés miatt is szomorúak vagyunk, ha az halállal zárul, akkor is ez tölti el a szívünket. Sírásra és könnyekre fakaszt. Kétfajta gyász van. Az egyik a reménytelenség gyásza, amikor úgy éljük meg a halált, hogy ez az utolsó állomás az életben, és vége van – fogalmazott az atya.

– Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy a sírás tulajdonképpen nem más, mint üvöltözés. Mert túlélni azt, hogy akit szeretünk, nincs többé, szinte elfogadhatatlan. Aztán ott a keresztény gyász, aminek a halál nem az utolsó állomása, hanem nyitánya a feltámadásnak – folytatta gondolatait Berkes Gyula. 

Húsvét idején fontosabbá válik a hit

– Húsvét idején mi erősíthet meg bennünket a hitünkben? 
– Krisztus feltámadása csendben történt. Azt viszont nem mondhatjuk, hogy nem látta senki, mert ez nem igaz. Feltámadását azok a katonák látták, akiket a helytartóság állított oda a sírhoz. Ők azt mondták: a holttestet ellopták, míg ők aludtak. Hazudtak a történetükben. Ezt pontosan tudják azok, akik voltak már katonák, hiszen őrség idején nem lehet aludni. Krisztus feltámadt. Ez a csendes esemény arra világít rá, hogy Jézus a hitre helyezi a hangsúlyt, nem pedig a tudásra. 
– Húsvét idején fontosabbá válik a hit az emberek számára? 
– Igen, ezt meg lehet tapasztalni ilyenkor. Örömteli, felszabadult állapotot élnek meg az emberek, ami azonban elmúlik, ahogy húsvét véget ér. 
– Milyen utat kellett végigjárnunk a nagyböjt idején? 
– Az emberek nagy része téved a nagyböjttel kapcsolatban. A hittanórákon sajnos a gyermekek is leszűkítik ezt az időszakot arra, hogy nem lehet húst enni. Ez az előírás a nagyböjt péntekjeire vonatkozik, amikor hústilalom van. Hamvazószerdán és nagypénteken pedig szigorú böjt van. A nagyböjt igazi lényege az áldozatvállalás és a lemondás. Az áldozatvállalás a szenvedés miatt van, erre kell emlékeznünk. 
– A hívőket hova vezeti el a húsvéti liturgia? 
– A liturgiának több mozzanata van. Kezdődik a tűzszenteléssel, a húsvéti gyertya megáldásával, majd elérkezik a húsvét öröméhez. Ez az, ami átvezet bennünket igazából a halálból a feltámadás fényébe. A nagyszombati körmenettel pedig a sötétségből elérkezünk a fénybe. A szenvedés, a halál, a sötétség után elérkezik a fény és az örök élet. 

– Húsvétvasárnap hajnalán szokásban volt valamikor – még ma is így van sok helyen – a Jézus-­keresés, amikor az emberek felkeresik a településükön lévő kereszteket. Mennyire jellemző ma, hogy az emberek keresik Jézust? 
– Minden keresztény embernek feladata lenne, hogy keresse Jézus Krisztust. Illetve hogy aztán meg is találja. Halálát mindenki elfogadja, hívők, nem hívők egyaránt. Ezzel szemben a feltámadást csak a keresztények. Ennek elfogadása olyan hit, amit nemcsak elnyertünk, hanem mindig erősítenünk kell. A hit és a tudás egymásra épül. Hit nélkül nem lehet tudni, tudás nélkül pedig nem lehet hinni. A kettő egymást erősíti. Fontos, hogy megtaláljuk azt a hitet, amit megerősítünk életünkben, és az a végéig ki is tart. Jézust egész életünkben keresnünk kell. Ehhez nagy szükségünk van az ő útmutatására, főleg a mai időben. Itt a rengeteg háború, a merényletek sokasága, a gyűlölködés. Ezek általában halállal végződnek. Ez nem a szeretet parancsát adja az embereknek, nem a boldog életet, hanem a nyugtalanságot, a szeretetlenséget és a döbbenetet. 
– Minden évben megünnepeljük a feltámadást. Idén mi a legfontosabb üzenete a húsvétnak? 
– Ahogy már említettem, Jézus halálát mindenki elfogadja, feltámadását azonban csak a keresztények. Úgy érzem, a keresztényeknek nem csak a templom falain belül kell megvallaniuk hitüket. A húsvéti körmenet is arra hívja fel a figyelmünket, hogy ezt az örömhírt, ezt a tényt, hogy Jézus Krisztus feltámadt, az emberek felé is sugározzuk, és hogy kivigyük a templom falain kívülre. A világ zajos, nem szabad csendben lennünk, „kiabálnunk” kell a világ felé: Jézus Krisztus feltámadt.