Lego, avagy hogyan lett nagy üzlet a kis játékból

Legókiállítások sorát tartják Győrben. Február elején is volt egy, most pedig egy másik társaság rendezvénye látható három hétvégén. Megnéztük persze, kisgyermekes családoknak nehezen kikerülhető. Kezdjük azzal, hogy legózni jó. A gyermekek nem a gép előtt ülnek, hanem szabadon alkotnak, szárnyal a fantáziájuk, serken a kreativitásuk. A Lego útja azonban pontosan mutatja, miként változott a világ az elmúlt évtizedekben. Egy dán asztalosmester a harmincas években kitalálta, hogy fa helyett műanyagból készít sokoldalúan összerakható játékokat.

Már fiatalkoromban is méregdrágának számított, pedig a maihoz képest rettentő szűkös volt a kínálat. Emlékszem az első darabra, egy sárga markolót kaptam tizedik névnapomra. Azóta a Lego terjeszkedik, óriási üzlet lett. A globális piac elérésének jegyében a kis emberkék különböző rasszokban jelentek meg, a negridtől kezdve a mongoloidig. Lett külön típus a lányoknak, aztán a kis figurák között már vannak tetováltak, mozgáskorlátozottak, és persze sok-sok rosszfiú.

A profitmaximalizálás magával hozta Hollywood belépését. Gyermekként a népszerű építőjáték még szelíd volt, léleksimogató, most pedig a szülők pénztárcájának minél jobb elérése érdekében minden világhódítónak szánt amerikai film szereplőit és díszleteit összerakhatjuk legóból. Így aztán akár szimpatizálunk az olykor elborzasztó képi világgal, akár nem, gyermekünk találkozni fog vele.

Nagy üzlet lett a kis játékból: eladható vele súlyos pénzekért nyári tábor, matekfelzárkóztató. Felnőtt emberek kínálják legóikat, vagyont ér egy épen maradt 1982-es doboz. Az aranyos kis dán kézi manufaktúrából így lett egy elnemzetköziesedett, a haszon reményében számomra sok véleményes újdonságra igent mondó márka. Ezzel együtt persze legózni még mindig jó, akár egy felnőttnek is.