A sportolásra mindig jut idő

Nyugdíjasként működteti a belvárosi üzletét, mellette meg tudja szervezni úgy az életét, hogy a sportolásra mindig jusson idő. Fia, Németh Tamás kajakosként eljutott a válogatott kerettagságig, és az anyai példa nyomán manapság is rendszeres látogatója az erősítőtermeknek. Édesanyja nem sokat gondolkodik azon a kérdésen, hogy miért éppen a vívás tartja fogva fiatal kora óta. „Ez az ősi sport megtanított az alázatra, fegyelemre, koncentrációra, kitartásra.

Kell ennél több? Annak idején az öttusát is a vívás miatt kedveltem meg, Kovács Zsuzsával mi képviseltük a sportág győri vonalát. Majd később következett Magyar Vilmos irányításával, Kovács Irénnel, Tulok Andreával a csúcskorszak, később azonban a főváros átvette a női öttusa vezető szerepét. Engem azonban ez nem tántorított el a vívástól, minden tekintetben megtaláltam benne a számításomat.”

Idestova két évtizede rendszeres résztvevője a masters­világversenyeknek, mindhárom színű éremmel rendelkezik világ- és Európa-bajnokságokról is, nem beszélve a válogatott által csapatban elért helyezésekről: „Heti két vívóedzés minimálisan szükséges a rendszeres versenyeken való sikeres helytálláshoz – véli formában tartásáról. – Mellette kondiedzésként hetente háromszor úszok és az utóbbi időben hobbiból rákaptam a golfozásra is. Októberben az egyesült államokbeli Daytona Beachen párbajtőr egyéniben bronz- érmes voltam, a csapatunk ezüstöt nyert. Azóta megkezdődött a négy versenyből álló európai körverseny, amelynek első állomásán sikerült győznöm az angliai Guildfordban. A legutóbbi budapesti válogatóversenyen is megszereztem az első helyet.”

Mindezt magától értetődő természetességgel mondja, majd beavat a szakmai részletekbe, melyek szerint találat szempontjából inkább az egész testfelületre érvényes párbajtőrt kedveli jobban, de nincs gondja a pörgősebb, a felső testrészt előnyben részesítő, keményebb lábmunkát igénylő, vágó és szúró találatot is figyelembe vevő kardvívással sem. „Szeretek sportolni, fiatal korom óta életem szerves része a sport, szeretem a siker- élményt – mondja befejezésül. – Nem hiányzik a szakmai segítség sem, hosszú-hosszú ideje végtelen türelemmel, szívvel-lélekkel iskolázik velem az edzőm, Borbély Lajos. Csak a klubom változott, az utóbbi időben már az új Rába ETO-hoz tartozom. De a legjobban annak örülök, hogy nincs utánpótlás nélkül a győri vívósport, ha a mintegy nyolcvan fiatalból csak néhány örökli a mi szorgalmunkat, akár vissza is nyerheti a régebbi rangját.”