Támogató közegben könnyebb dolgozni - Bemutatjuk Sopron Kiváló Pedagógusát

Rendhagyó módon nemcsak kollégái, hanem tanítványainak szülei is Tomopulu Andromáhit ajánlották a Sopron Kiváló Pedagógusa díjra. A Soproni Német Nemzetiségi Általános Iskola tanítónője el sem tudja képzelni az életét az oktatás, a csillogó szemű, tudásra szomjazó gyermekek nélkül.

Varga Henrietta

Hálás vagyok a szülőknek azért, hogy sok kisdiákot kaptam tőlük, akikkel együtt tudtam dolgozni. Empátia, gyerekszeretet, törődés. A tanítói munka egy csoda – vallja Tomopulu Andromáhi. Fotó: Máthé Daniella

A görög származású tanítónő 39 éve van a pedagóguspályán, 1986 óta a Soproni Német Nemzetiségi Általános Iskola tanítója. Osztályaiban nagy hangsúlyt fektet a lemaradó tanulók felzárkóztatására és a tehetséges tanulók gondozására. A szülői munkaközösség és a kollégák megbecsülése mellett diákjai is szeretettel gondolnak rá, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy az elismerésre is ők, illetve a szülők javasolták.

Új lendületet kapott a szülőktől

– Nagyon örültem, és meglepetésként is ért, amikor megtudtam, hogy ebben az évben engem részesítenek ebben az elismerésben. Kiderült, hogy széles körű szülői kezdeményezésre terjesztettek fel a díjra, amelyet az iskolám is támogatott

– osztotta meg lapunkkal. – Az, hogy a szülőktől érkezett egy ilyen jellegű felterjesztés, rendkívül meghatott, hatalmas lendületet adott és feltöltött. Amióta megkaptam a díjat, folyamatosan visszatekintek arra, hogy az az út, ami ide vezetett, hogyan telt, miből állt, eszembe jutnak a sikeres, néha rögös, gyerekekkel töltött napok. Hálás vagyok a szülőknek azért, hogy sok olyan kisdiákot kaptam tőlük, akikkel együtt tudtam dolgozni.

Szerencsésnek érzi magát

– Számomra mindig az volt és lesz az első, hogy amikor egy kisgyermek bekerül az osztályomba, a fejlődése érdekében kezdettől együtt dolgozzak a szülőkkel, gyakran közösen gondolkodjunk, megbeszéljük a tennivalókat. Szerencsésnek érzem magam, hogy eddig minden osztályomban sikerült jó közösséget kialakítani, ami köszönhető a szülőknek, a kollégáknak, az iskolai háttérnek. Legyen szó szülőről, kollégáról, jó együtt dolgozni, és – ha a helyzet úgy kívánja – csapatmunka jellemez bennünket, számíthatunk egymásra – tette hozzá. Csak a világ változott Azoknak, akik a pedagóguspályát fontolgatják, azt üzeni: – Az empátiát, a gyerekszeretetet, a törődést emelném ki leginkább. Ha menet közben hibáznak is, tanuljanak belőle, ne adják fel, hanem haladjanak a kijelölt úton. Természetesen a munka iránti alázat se hiányozzon a mindennapjaikból. Legyenek nyitottak a világra. Igaz, hogy az sokat változott, de a gyerekek ugyanolyanok, mint harminc évvel ezelőtt. Ők is tudásra szomjaznak, csillogó szemmel várják az újabb és újabb ismeretanyagot, és meghálálják a törődést – zárta a beszélgetést.