Kettészakadt családok karácsonya - A háború elől elmenkült család Győrben talált otthonra

Zachary Ottó néha gyönyörű, máskor szívszorító munkájáról, a keresőszolgálat regionális képviselőjeként többször mesélt már a Kisalföldnek. Feleségével, Györgyivel először tanárként helyezkedtek el, menekült gyerekek oktatását és beilleszkedését igyekeztek segíteni. Viszont nekik is meg kellett találni a helyüket, hiszen két kisfiú szülei is, akik lassan két éve Magyarországon élik mindennapjaikat.

- Igyekszünk a legtöbb hagyományt és szokást itt is megtartani, hogy a honvágyunkat csillapítani tudjuk legalább az ünnepek idejére. Halljuk a határon túl élő ismerőseinktől, hogy idén csak szűkebb körben tudnak ünnepelni, a fegyveres konfliktus miatt nem lesznek megemlékezések karácsonyi ünnepségek a városokban, nagyobb településeken - mondta el Zachary Ottó.

- Az ukrajnai határhoz közeli településekről a legtöbben, akik tehették eljöttek. A magyar lakta települések 80-90 százaléka teljesen kiüresedett. A népvándorlás már évekkel ezelőtt megkezdődött a fiatalabb generációk körében, a háború kitörésével azonban családok hagyták ott egykori otthonukat. Csak az idősebbek maradtak. Vannak, akik kivárnak, amíg a háború tart, de a legtöbben már vissza se mennek. Nagy a bizonytalanság, főleg, hogy a férfiakat bármikor besorozhatják - fejtette ki a családfő.

Az ünnepekkor még nehezebb a Zachary család számára, ahogyan a hozzájuk hasonló a kettészakadt családoknak is. Határon innen és túl töltik a karácsonyt, szilvesztert egymástól távol.

Kárpátalján a szokások is mások mint nálunk, például két karácsonyt és két újévet ünnepelnek a magyar és az ukrán hagyományok szerint.

- A téliszünet december 24-től január közepéig tartott. Ukrajnában erős a görög katolikus és az ortodox vallás. Míg Magyarországon december 6-án várják a Mikulást, ott csak december 19-én érkezik. Adventi időszakot sem tartanak, nincsen arany vagy ezüst vasárnap. A karácsonyt ezért mi kétszer is ünnepeltük: december 24 és 25- én illetve január 5 és 6-án. Odaát a régi újévet tartják, ezért az ünnepség általában január 13 vagy 14-re esett - tudtuk meg Zachary Ottótól.

- A zavargások és a riadók ellenére tavaly még igyekeztek a határon túlon is megünnepelni a karácsonyt, idén viszont már kérték az embereket, hogy ne tartsanak nagyobb ünnepségeket a fegyveres konfliktus miatt. Az iskolákban, óvodákban szűk körben a gyerekek miatt próbálják megtartani, de a nagyobb településeken, városszinten már elmaradtak idén a rendezvények. Sok helyen karácsonyfát sem állítanak. A gyülekezetek, egyházközösségek viszont ragaszkodnak a misékhez, istentiszteletekhez, háború ide vagy oda - emelte ki a Vöröskereszt munkatársa.

- Nehéz az idei karácsony, hiszen csak magunk vagyunk. Kárpátalján ilyenkor össze jött a család apraja-nagyja, 15-20 fős vacsorát tartottuk, kántáltunk a fa körül. Most viszont, csak azokkal tudjuk tartani a kapcsolatot, akik itt élnek a közelben, illetve az interneten keresztül a távoli rokonokkal. Szaloncukor, bejgli nálunk is kikerül a karácsonyi asztalra. Talán annyi a különbség, hogy még több ételt készítünk. Az ukrán karácsonyi menü 12 különböző fogásból áll, melyek a 12 apostolt szimbolizálják. Illetve halászlé helyett, tradicionális gombalevest főzünk, melynek alapanyagait mi magunk szoktuk összegyűjteni a környező erdőben. A hazai ízek idén is megmaradnak, ezzel egy kicsit közelebb tudjuk hozni a régi karácsonyok hangulatát - fejtette ki Zachary Ottó, aki családjával rendszeresen énekel karácsonyi dalokat is az ünnepek alatt, mint például a jól ismert Csendes éj. A betlehemezés ugyan már kimarad, de örömmel mesélt ennek nosztalgikus emlékeiről is.

Mint mondta szilvesztert ők sem töltenek pezsgő és terülj-terülj asztalkám nélkül, viszont nem törődnek a babonákkal. Így virsli és lencse biztosan nem kerül az év végi fogások közé.

- Nem tudjuk mi lett volna ha maradunk, Ukrajnában biztosan nehezebb most az embereknek. Honvágyunk van, de összetartunk és igyekszünk nem éreztetni a fiúkkal, hogy csak magunk vagyunk. Kettősek az érzések bennünk, úszunk az árral. Haza húz a szívünk, de félünk. Inkább maradunk, mert nem tudjuk, ha átlépnénk a határt, visszajöhetnénk-e még - fogalmazott Zachary Ottó.