A szeretet hatalma

Advent idején, a várakozás heteiben elcsitul az ember. S ha elcsitul, elcsendesedik a világ is körülötte, benne. S azok a hangok, melyek a nagy hajtás idején összemosódtak, kivehetetlenek voltak, most tisztábban hallhatókká válnak. Ezek a hangok pedig nagyon emlékeztetnek bennünket azokra a hangokra, melyeket gyermekkorunkban még úgy hallottunk, mint édesanyánk szavait. És nem kívül szóltak, hanem belül. „Szeress, légy kíváncsi, örülj, ölelj, segíts…” 
Nincs nagyobb hatalom a szeretetnél. Miért feledkezünk meg erről oly gyakran? Pedig semmit sem kell tennünk, csak maradéktalanul átengedni magunkat a szívünk mélyéről suttogó hangoknak, és mindig, minden esetben a lelkiismeretünk szerint cselekedni. Ez nem könnyű, de nincs fontosabb a tiszta lelkiismeretnél. 
A szeretet megismerő erő, akarat. Törekedni kell a megismerésre. A megismerés a szeretet alapja. A kisgyermek is csak attól a pillanattól kezdve szereti az anyját, hogy felismeri, az anyja egy másik személy. Engedni kell a teremtő erő, a szeretet áramlásának. Ez sem könnyű, de ez az élet értelme. 
Az életet nem szabad absztrakt módon élni. Az életet élni kell, mámorban, elragadtatva, gyermekien, szeretni kell, ha eljön az ideje, áldozatot kell hozni, családot kell alapítani, gyermeket kell vállalni, feltétel nélkül. És egy új világ nyílik meg előttünk, valami elképzelhetetlenül hatalmas, mindent elsöprő örömben lesz részünk. Az élet ilyen egyszerű. Csak engedni kell, hogy a teremtő erő cselekedjék bennünk. 
Hinni kell, bízni, hogy a világ jól van kitalálva, rábízni magunkat a Gondviselésre. 

Kiss József,
a Soproni Petőfi Színház igazgatója