Pusztulnak a tuják, de pótolhatók: öttevényi szakértőt kérdeztünk

– Ha tőlünk északabbra fekvő országokban jár valaki, ott is szörnyű látvánnyal találkozik – mondta Nagykutasi Viktor. – A lucfenyő állományok pusztulásnak indultak, több barna foltot látunk bennük, mint zöldet. Mondhatjuk, hogy ez egész Európára jellemző jelenség, ami egyértelműen a klímaváltozás rovására írható. A természethez alkalmazkodva bizonyos növények elpusztulnak és újak jönnek. Ezt kellene a kertjeinkben is kihasználnunk.
A tuják nem ősidők óta vannak itt. A 70-80-as években élték a reneszánszukat. Szerették az emberek őket, mert örökzöldek, gyorsan nőttek, jól érezték magukat. Ültetés után nem igényelt különösebb gondozást. Nyírni sem kellett, szinte magára lehetett hagyni.

Most viszont megtapasztalhatjuk, hogy ezek a fajták nem bírják a száraz klímát. 

– Hogyan válasszunk új növényt?

– Először is gondoljuk meg, hogy mit várunk el az új növénytől. Milyen célt szolgál? Takar? Port fog? A belátást gátolja? Milyen színe legyen? Mennyi időt tudok az ápolásával, nyírásával foglalkozni? Milyen magasra nőjön?

– Milyen növényeket javasol a kertbe?

– A leylandi ciprus már a tujafélékkel megjelent nálunk. Nagyon gyorsan nő, évente akár nyolcvan centimétert is. Nagyon hamar összezáródik a növény, viszont magasra nő. Folyamatos nyírást igényel. Négy-öt év alatt eléri az öt métert. Ha ennél magasabbra engedjük, azt már létráról nem tudjuk nyírni. A jó minőségű talajt szereti, meghálálja az öntözést. A légszárazságot egyelőre egész jól bírja. Viszont nagyon sok gondozást igényel.

Ha valaki csak egy-két méter magas sövényt szeretne, akkor ezt nem ajánlom. Érdemes egy nálunk régóta használt növényhez, a fagyalhoz nyúlni. Örökzöld, nagyon szép, fényes levele van. Két méterig nő, viszont két méter magasra körülbelül öt-hat év alatt nő meg. Könnyen ápolható, de sűrűn kell nyírni sövényvágó olló segítségével. Különösebben nem igényes. Öntözni kell. Meg lehet fiatalítani. Ha valakinek nagyon idős növénye van, vagy foghíjas, tavasszal vissza lehet vágni akár húsz-harminc centiméteres csonkokra, onnan újból indul a növény, a foghíjakat pedig ki lehet pótolni.

Újból divatos lett a babér, amit régen a kertekben csoportokba, bokrokba ültettünk. Különböző levélzetű, magasságú fajtái vannak. Viszonylag gyorsan nő, évente negyven centimétert. A magassága 3- 3,5 méter magasságban megáll, ha nem nyúlunk hozzá, akkor sem lesz magasabb. Egy évben egyszer, maximum kétszer lehet megnyírni ollóval, mert a gép a leveleit széttépi.

Nagyon szép sövényt lehet varázsolni a korallberkenyéből. Hajtásai pirosak, amikor beérnek, zöldbe fordulnak. Oválisabbak a levelei, mint a babérnak. Számos fajtája létezik. Másfél-két méternél magasabbra nem nő meg, bokorszerűen szétterül. Lehet falat képezni belőle, de támfallal. Ha visszanyírjuk, zömökebb, teltebb lesz a bokor.

Ha térelválasztót szeretne valaki, választhat bukszust, loncot, vagy ilexet (magyal). Ez utóbbi még lehet fagyérzékeny, de alakfát és sövényt is lehet belőle készíteni. Örökzöld. A türelmesebbeknek ajánlom a tiszafát, amiből vannak szép oszlopos változatok. Lassan, évente 25-30 centimétert nő. Egymás mellé lehet ültetni, majd a magasságát beszabályozni. Lehet közönséges, örökzöld loncban is gondolkodni, amit formázhatunk, de egy méternél magasabbra nem nő meg.

– Milyen tanácsot adna még a kertbarátoknak?

– Arra hívnám fel a figyelmet, hogy bátran használhatjuk a kertben a lombhullató növényeket. Szilből, gyertyánból nagyon szép sövényt lehet alkotni. Kastélyparkokban sétálva megfigyelhető, hogy jórészt ebből ültették az allékat oszlopszerűen vagy boltívbe összehajlítva. Ezek a növények is régóta itt élnek minden gond nélkül. Sokan félnek tőle, mert lombhullató. Ősszel színesednek, lehullik a lombjuk, tavasszal újra megindulnak. Jó lenne, ha vissza mernénk hozni a kertekbe a lombhullató növényeket is. A természet változását is jobban lehet követni velük. Nálunk négy évszak van. Télen is érdekes látványt nyújtanak a csupasz fákon megjelenő madarak.