Könyvekbe kötött sporttörténelem

 – mondja szinte kérdés nélkül.

– A kor hű tükörképei azok a lapok a mindenekfelettinek tartott szocia­lista sport vívmányairól, a hatalmas Szovjetunió nyújtotta példákról. De számomra azért volt nagy kincs, mert a magyar labdarúgás aranykorszakának képviselői néztek szembe velem a megsárgult lapok fotóiról. Bevallom, aztán egy idő után nem találtam érdekesnek egy letűnt kor krónikáit, így elajándékoztam a köteteket.” 

Pedig a 72 esztendős Németh Vilmos számára a sport mindig is különös jelentőséggel bírt. Legbecsesebb emléke Grosics Gyula neki dedikált, igazolványképnél alig nagyobb fotója, amit 1962-ben kapott a híres kapustól. Kissrácként gyakran láthatta védeni, mivel rokona intézőként ténykedett a Tatabányai Bányásznál, és a Győrben ugyancsak nem ismeretlen Tanár úr, dr. Lakat Károly tatabányai munkája idején az edző fiával, a későbbi neves újságíró Lakat T. Károllyal együtt gyakran fértek fel a csapat buszára. De megvan neki az a kis alakú füzet is 1954-ből, amely Szepesi György és Lukács László írásai­val Az évszázad mérkőzése címmel mutatja be a londoni 6:3 előzményeit, történéseit, és amely kiadványból csak nagyon kevés példány maradt fenn a mai napig. 

„Jómagam atletizáltam, volt úgy, hogy a régi ETO-pályán utána együtt fürödhettünk a lelátó alatti kis medencében a már olimpiai bajnok Orbán Árpáddal, Palotai Károllyal – folytatja az emlékezést.

– Máig kitörölhetetlen emlékem szilsárkányi gyerekként egy Újpesti Dózsa–Racing Paris mérkőzés a Népstadionban, már villanyfényben. A vasútmérnöki egyetemet az akkori Leningrádban végeztem el, ott rengeteg jégkorong- és kosárlabda-mérkőzés részese lehettem. Pechemre 1976-ban a Rába-gyárban megszűnt a vagongyártás, később dolgoztam Ukrajnában, majd az építőipari gépesítés adott megélhetést egészen a házgyárak megszűnéséig, vele kétszázötven toronydaru lebontásával.” 

Ez már a rendszerváltás után történt, Németh Vilmos azonban vállalkozóként megtalálta új helyét a ma is működő légtechnikai szaküzletében. Személyes ismerőse az ETO régebbi játékosainak, és úgy látja, hogy a csapat idén valós esélyekkel pályázik az NB I-be visszajutásra. Neki pedig ad elég pluszmunkát az éremgyűjtők szerdánkénti összejövetele, és az évente kétszer megrendezésre kerülő, összesen már ötvennél is többször tető alá hozott nemzetközi éremgyűjtő-találkozó.