Kőgazdag átverés

Az utolsó leszek, aki azt mondja: ezt vagy azt a műsort miért adja egy kereskedelmi tévé. Ott az elkapcsolás lehetősége, tényleg semmi nem kötelező. Ám a Kőgazdag fiatalok című műsor mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ugyebár a műsor olyan fiatalokról szól, akiknek nagyjából az is lehetne a szlogenjük: van pénz lóvéra. A valóság azonban, meggyőződésem, hogy teljesen más, hiszen nem egy szereplőt a csatorna újrahasznosított: van köztük olyan, aki a Szerencsekerékben próbálkozott némi pénzt keresni, az egyik lány Árpa Attila mellett szeretett volna a Nagy Ő-vé válni. Ha valakinek valóban ennyi pénze van, akkor nem hinném, hogy rászorulna arra a gázsira, amit ezekért a „bohóckodásokért” kap. 
A másik problémám az egésszel, hogy aki tényleg kőgazdag, az pont nem ebben a formában szórja a pénzt, sőt, inkább megbecsüli. Ráadásul a műsor szereplőiről igazából ki sem derül, mivel foglalkoznak, miből van nekik ennyi. Jó eséllyel, ha valóban ők lennének a gazdagok, az is azért lenne, mert apu és/vagy anyu teremtette meg az egzisztenciát. 
Szegény megboldogult Mészöly Kálmánt tudnám idézni, aki a sikertelen, 2004-es labdarúgó Eb-pályázat után, hazatérve a szavazásról, a repülőtéren mondta bele a mikrofonban: „át lettünk verve, fiatal barátaim”. 
Nos, így vagyok én is ezzel a műsorral, meg alapvetően az összes realityvel, tehetségkutatóval, amelyben a legjobb énekeseket, szakácsokat, egyebeket keresik. Át vagyunk verve. 
Irányított műbalhékkal próbálják növelni a nézettséget, ami működik, mert mi asszisztálunk ehhez. Csak akkor ne csodálkozzunk, hogy frusztrált és depressziós a társadalmunk, mert biztosan kijelenthetem, ilyen Kőgazdag fiatalok-szerű műsorokra egyszerűen nem értünk meg…