El Camino - Az egyik legnehezebb időszakban teljesítette a zarándokutat a győri egyetemista, Galambos Martin

– Régóta teljesítménytúrázom. Öt éve egy ilyen versenyen találkoztam egy Dorottya nevű hölggyel, aki akkor készült a Caminora. Amikor visszatért kaptam tőle egy felvarrót a túra szimbólumával. Akkor döntöttem el, hogy én is szeretném megtenni ezt az utat, méghozzá hűséges négylábú túrázó társammal. A járványhelyzet és az élet úgy hozta, hogy évről évre le kellett fújni az utat, így maradt a tervezgetés. Közben kutyusomtól is végső búcsút kellett vennem. Úgy döntöttem idén, bármi lesz is megcsinálom, már csak hűséges barátom emlékére is.

A különböző fórumok mind azt javasolják, hogy tavasz vagy ősz közepén vágjunk bele a túrába, mivel nyáron elképesztő a hőség, Martinnak azonban nem volt választása.

– Mivel egyetemre járok, ezért ősszel és tavasszal is óráim vannak. Szerencsére az oktatóim sokat segítettek abban, hogy minél hamarabb teljesíthessem a vizsgáimat, volt amikor napi kettőt csináltam, hogy időben kész legyek.

Galambos Martin elmondta, hogy öt év várakozás után, már nem nagyon kellett terveket készíteni indulás előtt.

A 900 kilométeres út fizikailag és mentálisan is nagy kihívás.

– Az első pár nap volt fizikailag nehéz, amíg hozzá nem szoktam a napi gyalogláshoz. Mentálisan a legnehezebb egy hét napos szakasz volt, ami egy kihalt szinte sivatagszerű részen vezet át. A párom, egy kanadai lány, akivel a 10. napon találkoztam, az egyik részen el is ájult mert nem ivott eleget. Nagyon megijedtem, mert pont félúton voltunk két település között és nyolc kilométeren belül nem volt semmi. Egy másik túrázó sietett a segítségünkre, valamint eszembe jutott hogy van nálam szőlőcukor. Drága nagymamám minden látogatáskor ad egy zacskóval, otthon szinte már halomban áll, sosem gondoltam, hogy egyszer ilyen jól fog jönni. Este mikor a szállásra értünk fel is hívtam a nagyit, hogy megköszönjem neki, amiért ragaszkodott ahhoz, hogy hozzak magammal.

Egyszer pedig Martin betegedett le négy napra. A harmadik napon olyan rosszul volt, hogy 4 óra alatt mindössze hat kilométert tudott megtenni.

– Mikor útnak indultam nem tudtam mire számítsak. Úgy érzem megtaláltam önmagamat, mi az ami számomra fontos. Sok emberi kapcsolatomat is egészen más fényben látom emiatt. Emellett úgy érzem nyitottabb és spontánabb lettem. Az egyetem után Kanadában szeretnék továbbtanulni, de előtte még szeretném teljesíteni a PCT-t. Ez a világ egyik leghosszabb egyben lejárható túraútvonala, mely a Mexikói határtól indul és Kanadáig tart, mintegy 4200 kilométer.