A világjáró közösség – Rábca Néptáncegyüttes

Delbó Eszter, a Rábca Néptáncegyüttes egyik alapítója, művészeti vezetője beszélt nekünk az iskola működéséről.

– Szeretünk együtt lenni, és csapatunkban mindenki megtalálja a helyét. Életre szóló barátságok alakulnak ki nálunk, amik a táncon is túlmutatnak. A hitvallásom, hogy minél többet vagyunk együtt, annál jobban megismerjük, megszeretjük egymást, és megtanuljuk elfogadni a másik embert.

A jelenleg 46 aktív táncost számláló együttesünk utánpótlása is körülbelül ugyanennyi gyereket számlál, akik 6 éves kortól kezdhetik meg a tanulást. Főként a Péterfy Sándor Evangélikus Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium diákjai járnak a tánciskolába, de bármelyik intézményből várjuk a néptáncolni vágyókat, valamint sok óvodába járunk ki tanítani. Felső korhatár nincs nálunk, annak érdekében, hogy folyamatos legyen a jelenlegi taglétszám, a korban közelebb álló gyerekek becsatlakoznak a nagyobbak munkájába.

A próbák kedden és pénteken zajlanak a Generációk Háza tükrös termében. Az egyetemre, főiskolára járó táncosainkkal előfordul, hogy szombaton gyakorolunk. Egy sárközi koreográfiát fejeztünk be nemrég, ezt két erdélyi tánc, a magyarpalatkai és a nyárádmagyarosi előzte meg.

A gyerekek mindkét agyféltekéje dolgozik azáltal, hogy táncolnak és énekelnek, mondókákat tanulnak. Emellett fontos, hogy egy közösségben megtalálhatják a helyüket a fiatalok.

Minden nyáron tartunk táborokat, itt együtt táncolnak ez egészen kicsik a nagyobb korosztállyal. A cél az, hogy mindenki élvezze a részvételt. Idén zalai táncokat tanultunk, a jövőben pedig csávásival foglalkozunk.

Eszter férjével, Zoller Tamással együtt indította a Rábca Néptáncegyüttest.

–Igen, és azóta már van három gyermekünk, akik közül a legidősebb lányunk az együttes tagja, és együtt táncol a nagyobbakkal. Rajtunk kívül még két kollégánk van, Ramasz László, az Ajka-Padragkút Táncegyüttesművészeti vezetője, illetve Keszi-Belágyi Hanna, akit az első csoportomban, még kisiskolásként tanítottam.

Eszter az utazásaikról, sikereikről beszélt lapunknak.

–A nyári táborainkon kívül minden nyáron külföldi fesztiválokon is részt veszünk. Korábban Horvátországban kétszer, tavaly Prágában voltunk, idén Olaszországba utaztunk.

Itthon is szívesen megyünk programokra előadást tartani. A nyitótáncunkkal kezdődött Pannonhalmán a Szent Korona kiállítása, minden évben részt veszünk a büki fesztiválon, ahonnan általában arany vagy kiemelt arany minősítéssel térünk haza. Szerepeltünk az összetartozás napján, részt vettünk a Csaba királyfi szobor avatóünnepségén, tavaly az ajkai országos néptáncfesztiválról elhoztuk az első helyezettnek járó díjat.

Szívesen jótékonykodik is együttesünk, tavaly az értelmi sérültséggel élőknek tartottunk bemutatót és táncházat a Xantus János Állatkertben.

Bőhm Boglárka, a Rábca Néptáncegyüttes szólistája, aki a Soproni Egyetemen óvodapedagógusnak tanul, mesélte el nekünk kezdeti élményeit.

– Ötéves koromban, 15 éve kezdtem néptáncolni. Már akkor beleszerettem, amikor még csak játékfűzéseket, körtáncokat jártunk, és sokáig szeretném folytatni. Az egyetem elvégzése után tánctanári képzésen szeretnék részt venni, hogy esetleg óvodákban taníthassak, mert semmiképp nem tudnám a néptánc nélkül elképzelni az életemet. Többször segítettem Eszteréknek a táboroztatásban. Idén felkérést kaptam az együttestől – mivel oktatójuk, Hanna babát vár –, hogy a tanításban is kipróbáljam magam náluk.

Németh Samu, a Rábca Néptáncegyüttes szólistája reál tantárgyakból kiváló, és remekel a versenyeken. Beszélt nekünk arról, mikor kezdett néptáncolni.

– Az iskolában alsó tagozatban kezdtem táncolni, majd csatlakoztam az együttes utánpótláscsoportjához, és gyorsan bekerültem a nagyobbakhoz. A néptánc, ez a közösség annyira beépült az életembe, hogy el sem tudnám képzelni enélkül a hetemet. A tánc szeretete tartja össze a csapatunkat.

A Rábca Néptáncegyüttes Olaszországban, Termoliban mutatta meg táncosai tehetségét, számtalan élménnyel tértek haza.

Delbó Eszter: –1997-ben táncosként voltam Termoliban először. Idén már negyedszer mentünk vissza, és az ottani együttessel baráti kapcsolatot ápolunk. Más a zenénk, a ritmusunk, másképpen táncolunk, amivel hatalmas sikert arattunk a majd 3000 kilométerre lévő halászvárosban.

Németh Samu: – Reggeli után strandoltunk, majd 4 óra környékén elkezdődött a készülődés, a lányok elkészítették a hajfonataikat, felvettük a viseleteket, megbeszéltük a programtervet, tartottunk egy próbát. Vacsora után a csapatok felvonulásával kezdődött az esemény, majd a színpadi fellépések következtek. Éjfél tájékán jutottunk vissza a szállásra. Nagy élmény volt új, számunkra idegen kultúrákat megismerni.

Bőhm Boglárka: – A műsor után táncházzal vártak minket élettel teli, nyíregyházi muzsikusaink, a Prima Volta zenekar, amelynek tagjai minden programon részt vettek velünk – még a parton homokkal is betemettük őket!

Delbó Eszter: – Az ottani szervezőktől úgy váltunk el, hogy Termoli mindig visszavárja az együttesünket.

Számos terve van az együttesnek a jövőt tekintve.

– Célunk, hogy minden tanévben új koreográfiát tanuljanak be a táncosok. Ősszel egy minősítő fesztiválra, télen Kapuvárra egy baráti néptánctalálkozóra készülünk. Szeretnénk a győri közönségünknek, a szülőknek, a támogatóinknak egy egész estés műsort adni. Jövő nyárra pedig meghívást kapott a néptáncegyüttesünk Rómába, illetve a francia Riviérára. Számos csapattal találkoztunk Termoliban, szerepeltek együttesek Kenyából, Lengyelországból, Mexikóból és hat olasz városból, nem kizárt, hogy az ő fesztiváljaikon is szerepelhetünk.

Aki szeretné gyermekét egy ilyen fantasztikus közösségben tudni, csatlakozhat az együtteshez.

– A próbáinkon bárki megnézheti a munkánkat. Hattól tizenegy éves korig várjuk a gyerekeket az utánpótláscsoportunkba. Az idősebb táncolni vágyók előképzettség nélkül is csatlakozhatnak hozzánk.

Az együttes megtalálható Rábca Néptáncegyüttes néven a közösségi oldalakon.