Erzsébet régi motorokat ment meg az enyészettől Győrben - videó, fotók

A győrszentiváni ház udvarán csillognak-villognak a motorok, egy foltot sem lehet látni rajtuk.

1983-ban kezdődött a "szerelem"

– Több mint harmincévesek, de van, amelyik ötven – meséli Sebestyén Erzsébet, Böbe. – Édesapám 1983-ban vett egy 634-es Jawát, akkor szerettem bele ebbe a típusba. Előtte MZ-je volt. Gyakran ültem mögötte, de alig vártam, hogy jogosítványom legyen. Tizennyolc évesen, 1986. március 17-én hoztuk el az első, oldalkocsis motoromat a győri Centrum műszaki áruházból, és csak decemberben lett meg a jogsim. A szüleim vették részletre, én a fizetésemből törlesztettem, ami akkor 2200 forint volt, a motor pedig 24 ezer. Havonta 1900 forintot adtam fel csekken. Varrodában dolgoztam, munka után bent maradtam túlórázni, hogy maradjon pénzem a megélhetésre.

Az oldalkocsit édesapám motorjához csatoltuk, és azzal vittem a családot. Örültem, hogy végre vezethetek. A szólómotorommal jártam mindenhova, ez volt a közlekedési eszközöm, még diszkóba is ezzel mentem. Az oldalkocsi csak harminc év múlva került vissza rá. Nem mondom, hogy nem néztek meg, Győrben rajtam kívül csak egy szőke lány járt egy kék MTZ-vel akkoriban. A fiúk gyakran megtréfáltak. Elrontották a motoromat, hogy haza tudjanak kísérni, de mivel meg tudtam szerelni, nem vált be a tervük. Egyszer a gyertyapipákat levágták, akkor hazatolattam velük a motort – idézte fel mosolyogva Böbe. Aztán jött a család, és 15 évig egy udvaron állt a gép letakarva.

Irány a veterántalálkozók

– Kikezdte a rozsda. Hátsó lengéscsillapítót és felniket cseréltem, de a régi alkatrészek vannak rajta. Először mindig elvittem a motort szakemberhez, ha valami javítanivaló akadt rajta, de aztán elkezdett érdekelni, hogyan lehet megjavítani. Hét éve egy hirdetési oldalon láttam meg a következő motoromat. A fele hiányos volt, el sem akartam hozni, de aztán nagyon olcsón adták. Böbétől sokan ­kérnek tanácsot, ő pedig ­szívesen osztja meg a tudását.

Így került hozzá a következő darab. Darabokra szedte, csiszolta, festette. Ami hiányzott, azt interneten, börzéken szedte össze. Szakember segítségét csak hengerfúrásokban, a főtengely javításában és a blokk szerelésében kérte. A fényezését is szakember végezte, Böbe meg összerakta. Veterántalálkozókon is megfordult a motorjaival, ott hallott két 250-es gépről.

Az Ábrahám nevet kapta az egyik motor

– Elmentem megnézni. Egy öreg pajtából tolták ki őket, úgy éreztem, soha nem lesz belőlük motor, de reális áron adták őket, mert tudták, hogy meg fogom őket javítani. A megvétele nem volt egyszerű, mert az eredeti tulajdonosa már nem élt. Az unoka, Ábrahám Péter segített rendezni a papírokat, ezért Ábrahám a motor neve, a gyűjtemény legöregebb darabja, az 1969-es bordó pedig Burgundi lett. Ezeket egy barátom rakta össze.

Az 1973-as fehér motorom egy bácsié volt, aki annyira vigyázott rá, hogy a szobája közepén tartotta. Siófokról érkezett a kék Twin sportmotorom. Bár soha nem akartam ilyet, és nem is tetszett soha, egy börzén felajánlották megvételre, miután beindítottam az évek óta használaton kívül álló gépet. Azon is volt mit újítani. Ezek után érkezett hozzám egy 1973-as évjáratú, Kisegér névre keresztelt 175-ös Cetka 477-es típus.

Gyűlnek a kupák

Minden gyári rajta, mintha most hozták volna ki a boltból. A szokásos karbantartáson kívül nem kellett rajta csinálni semmit. Az utolsó szerzemény Gazsi. Hatvoltos, 634-es típusú 350-es Jawa. Ilyen volt apunak, ezért is lett ez a neve. Nagyon rossz állapotban volt, de sok eredeti alkatrészt kapott, a blokkjához nem kellett nyúlni, így megmentettem őt is – sorolta. Szinte minden hétvégén találkozókra, bemutatókra jár.

Annyi kupát hozott már el, hogy nem is tudja számontartani. Mindig más motorral megy a rendezvényekre, de kizárólag két keréken. Esőben, napsütésben. A legnagyobb távolságot, 450 kilométert a bordóval tett meg, de az oldalkocsissal is megfordul egy nap alatt Kalocsáról, az éves Jawa-­találkozóról is.