Soproni Nyugdíjasegyetem - Beszélgessünk sokat a gyermekekkel! - galéria

A Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Neveléstudományi és Pszichológiai Intézetének oktatója előadása kezdetén leszögezte: a gyermeket az idők kezdetétől a legnagyobb tisztelet illette, ugyanakkor jelentősen változtak a gyermeknevelési szokások.

Kéri Katalin fő kutatási területe a gyermekkortörténet és a lánynevelés. Elméleti pedagógiai művek, egyházi jegyzőkönyvek, tanügyi iratok, irodalmi alkotások, levelezések, szóbeli történetek és személyes élmények is forrásul szolgálnak számára. Fontosak a szóban elmondott történetek, mert ezek mélyen megragadnak a gyermekekben.

Felhívta a főként nagyszülőkből álló hallgatóság figyelmét, hogy használjanak ki minden alkalmat az unokákkal való beszélgetésre és idézzék fel a régi időket. Személyes példáját említette, miszerint őt is a nagyszülők hallatlanul izgalmas meséi indították el a történészi pályán. Az előadó beszélt a történelem során változó nevelési szokásokról, a szülésről, szoptatásról, az anya-gyermek kapcsolatról, a gyermekjátékokról és a csecsemőgondozásról. Különböző korokból hozott művészeti alkotásokon keresztül mutatta be a gyermekábrázolás változását.

– Az őskori közösségekben a lét- és fajfenntartó tevékenységek átörökítése volt a nevelési cél – mondta. Bár kevés forrás maradt fenn, de néhány régészeti leletből, barlangrajzokból arra lehet következtetni, hogy vadászattal, halászattal, eszközhasználattal, veszélyek elhárításával kapcsolatos ismeretekre tanították a gyerekeket. A továbbiakban óegyiptomi rajzokat mutatott a szülésről, a különböző játékokról, amik között már akkor volt öltöztetős baba és mozgatható állkapcsú krokodil. Megjegyezte, az ábrázolások arra utalnak, hogy igen fontos volt a várandós nő és a magzat biztonsága.

Felelevenítette az ókori görög és római világ, a zsidó-keresztény kultúra, majd a felvilágosodás századának gyermekekkel kapcsolatos tanításait, szokásait. A XIX. századra tehető a csecsemő- és gyermekvédelem kereteinek kidolgozása. Ekkor alapították az első óvodákat, kiterjesztették a tankötelezettséget, kifejlődött az orvoslás, kibontakozott a gyermekirodalom és megjelentek az első gyerekszobák. Kéri Katalin a XX. századból kiemelte a kézügyességet, memóriát, alkotókészséget fejlesztő játékok fontosságát. Végezetül a harmadik évezred gyermekneveléssel kapcsolatos kérdéseiről, problémáiról és azok lehetséges válaszairól beszélt.

Bogdán Jánosné a kezdetektől hallgatója a Soproni Nyugdíjasegyetemnek és a szervezésben is fontos szerepet vállal: – Nagyon érdekes volt az előadás, átölelt több ezer évet. A mi családunk is nagy, tíz unokám és két dédunokám van, érdekes volt párhuzamot vonni az előadás és a személyes tapasztalat között.