Edit asszony nyolcvanhárom évesen vezeti a zenekarát Győrben

– Nálunk ismeretlen volt az egyes szám első személy, nagycsaládból származom – kezdte a kilencedik gyermekként a Sej családba született Edit, majd folytatta: – A szüleim nagyon víg kedélyűek, muzikálisak voltak. Édesanyám mindig dúdolgatott, úgy érzem, már a szíve alatt magamba szívtam a zene szeretetét. Tízéves koromban beírattak a zeneiskolába. Lévén, hogy nem volt zongoránk, egy rajztáblára rajzoltam fel a zongorabillentyűket, azon gyakoroltam. Talán ezáltal alakult ki, hogy ránézek a kottára, és szinte hallom a hangjegyeket – idézte fel Sej Edit, aki a tanítóképző elvégzése után alsó tagozatos tanítóként helyezkedett el, 37 évet töltött a pályán.

– Főleg az alsós matematikában képeztem magam jó eredményekkel. Nem véletlen mondják, nyelv-zene-matematika összefügg – jegyezte meg. Edit a szabadidejét a zenének, a kulturális tevékenységnek szentelte. Diákszínpadot, énekkart, bábcsoportot, furulyazenekart vezetett, aktív szerepet vállalt a vagongyár Rába Énekkarában. Az első harmonikáját a Ságvári-iskola egykori igazgatójától, Zalka Györgytől kapta, a bátyja kisebb útmutatása után gyorsan elsajátította a használatát.

Meghatározó volt a pályafutásában, amikor a győri német önkormányzat felkérte, hogy harmonikaszóval kísérje az énekkart, de ezen túl is sok helyütt megszólaltatta hangszerét. Egy évtizeden át kísérte a lengyel kórust, tanított többek között Levélen, Győrságon, Ménfőcsanakon, Kimlén, ahol a horvát dalokat is megszerette.

„Életem utolsó hajlatán, 11 évvel ezelőtt alapítottam meg a Határtalan Dallamok Énekkara és Zenekarát. Német, horvát, lengyel, francia, svéd, amerikai dalokat énekelünk, de természetesen szeretjük az igazi szép magyar énekeket is. A tagok rendkívül lelkesek, a csapat akár egy családi kör. A zenekar pedig olyan, amilyennek megálmodtam – mondta a zömében hatvanon felüliekről, de van a zenekarnak egy 18 éves tagja is. A csütörtöki próbákhoz a helyet a mozgáskorlátozottak egyesülete biztosítja.

Több százra tehető azok száma, akiket Edit megtanított harmonikázni. – Majd a 100. szülinapomon összehívjuk őket – mondta mosolyogva, s hozzátette: – Nekem az az öröm, ha látom, honnan indulnak és hova jutnak el.

Edit annak ellenére, hogy elmúlt 83 éves, nagyon energikus, aktívan éli a mindennapjait. A zenélésbe a lelkét is beleviszi, talán ez tartja oly frissen. Végül e szavakkal zártuk a beszélgetést: – A harmonikázáshoz nem kell más, mint kéz, ész és főleg szív. A zene nekem a minden. Ha öröm, ha bánat ér, a hangszer mindig kéznél van.