2022.10.22. 06:56
1956-os menüsor készült a Kapuvári Ízvadászok konyhájában
Akik figyelemmel kísérik a Kapuvári ÍzvadÁszok egyesületét, jól tudják, hogy egy-egy történelmi eseményről gasztronómiai szempontból is megemlékeznek és elkészítik az adott kor ételeit. Ezúttal az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakából állítottak össze egy menüsort.
Magyarné Pócza Katalin és Magyar László az 1956-os forradalom és szabadságharc idejét megidéző menüsorral. Fotó: Kustor Réka
– Szeretünk kicsit visszamenni az időben és felkutatni egy-egy korszak gasztronómiáját. A feleségemmel nemcsak koszorúzással, de több éve a nemzeti ünnepekhez kapcsolódó ételek készítésével is emlékezünk – kezdte Magyar László, a Kapuvári ÍzvadÁszok egyesületének vezetője, majd folytatta:
– Az étkezés jobb esetben örömforrás annak is, aki készíti, és annak is, aki fogyasztja. A megváltozott körülmények idején viszont alkalmazkodni kellett a lehetőségekhez. Az 1950-es években már kialakult az étkezési kultúra a fővárosban és vidéken egyaránt. Megjelentek a félkész ételek, megkezdődött az önkiszolgáló boltok bevezetése. Egyre inkább terjedtek a háztartási hűtőszekrények. Gundel Károly nevét is meg kell jegyeznünk, aki a mai napig is meghatározó alapokat tett le a magyar konyhaművészetben.
A vidéki gasztronómiát annyira mélyen nem érintette a forradalom, mint a fővárost, ahol sokszor akadozott az élelmiszer-szállítás, leálltak üzemek, vágóhidak. Az elérhető élelmiszerek választéka, főleg Budapesten jelentősen lecsökkent. Sok alapvető termék hiánycikk volt, ebbe a sorba tartoztak a déligyümölcsök, sokszor az olaj és a zsír is. A háztartásokban, az életben maradt éttermekben az olcsóbb alapanyagokhoz nyúltak, sok belsőséget használtak a főzésnél, ilyen a sertésszív, pacal, zúza. Sok háziasszony a forradalmárok mellé állt és a visszaemlékezések szerint buktákat, de gyakori volt, hogy tejbedarát készítettek, megvárták, míg kihűl, kirántották, és azt juttatták el nekik.
Hogy milyen becsületesek voltak az emberek, jól mutatja, hogy az egyik bolt készletét eladó híján az egyik házmester árulta, aki nem saját kontóra dolgozott, a vevők fizettek, ő pedig a forradalom végeztével elszámolt a bevétellel – mondta Magyar László.
Az elmondások, történetek, kutatások alapján feleségével, Magyarné Pócza Katalinnal összeállították az 1956-os menüsort.
Fotós: Kustor Réka
– Kétféle levest készítettünk, sertésszív- és csirkezúzalevest, utóbbiba, akinek volt, az tett bele egy kis zöldséget. A főétel sültburgonya-szeletek savanyúkáposzta-ágyon és hamis pörkölt, ennél a burgonyát liszttel, esetenként tojással elkeverve készítettek gombócot, ezt adták a pörköltalaphoz. A barikádbukta alapja burgonyás tészta, ami bármilyen töltelékkel fogyasztható, ezúttal mi túróval készítettük. A vízben sült tészta: a pogácsaszaggatóval formázott tésztát edénybe tesszük annyi vízzel, hogy pont ellepje. A fedőt addig nem vesszük le, míg el nem fő a víz és a tészta meg nem pirul. Mákkal, dióval ízesíthető.
Barikádbukta: 30 dkg liszt, 25 dkg sütőben sült burgonya, 1 evőkanál cukor, 1 tojás, 2 evőkanál tejföl, 2 dkg élesztő belemorzsolva.
Jól összedolgozzuk a hozzávalókat, pár órát pihentetjük, majd kinyújtjuk, ízesítjük (túróval, lekvárral, stb.), formázzuk. A formát kikenjük, minden buktát olvasztott margarinba mártunk, felállítva, szorosan egymás mellé rakjuk. Így egy kicsit kelesztjük, tálaláskor kiborítjuk, egyben tesszük az asztalra.
