8 másodperc a bika hátán - A győri rodeóst az adrenalin élteti

– Hogyan és mikor találkozott ezzel a sporttal?
– Kicsiként is túlfűtött gyerek voltam, nem az a megülős, autókkal játszós fiú. Mindig kellett az életembe az adrenalin ahhoz, hogy ki tudjak kapcsolódni, hogy lekössem a figyelmemet, a gondolataimat. Általános iskolában rengeteg versenyre jártam – matematika, irodalmi, mesemondó –, és sikeres is voltam ezekben. Aztán elkezdtem focizni, ugyanúgy, mint mindenki. Abban nem találtam önmagam. Ezután belekóstoltam a harcművészetbe, de az alkatom miatt nem tudtam volna érvényesülni. Tizenöt évesen volt krosszmotorom, tehát mindig próbálkoztam valamivel. 14 évesen találkoztam először a lovasvilággal, ami – városi gyerek létemre – nagyon megtetszett. Vonzott ez a világ. Néhány évig a lovasklub tagjaként lovagoltam, csikókat szoktattam nyereg alá.
Akkoriban kezdtem azon gondolkodni, hogy hogyan tudnám kielégíteni az adrenalin iránti vágyamat lóháton. Először filmekben találkoztam a rodeóval. Elkezdtem utánajárni, hogy lenne-e rá lehetőség itthon, és rátaláltam Magyarország egyetlen szervezetére, akik ezzel foglalkoznak. Részt vettem egy kurzusukon, és attól kezdve ment minden magától.

Sok a tévhit

– Mit tapasztal, hogyan gondolnak az emberek a rodeóra?
– Nagyon sok tévhit van a sportággal kapcsolatban. A legtöbben azt gondolják, hogy a bika azért bakol, vagyis ugrál, pörög, mert valamilyen eszközökkel fájdalmat okozunk neki. Az is egy elterjedt tévhit, hogy a heréje el van szorítva és emiatt ugrál. Amikor ez a sportág megjelent Magyarországon, akkor az állatvédők részéről is sok támadás érte. Nekik is sikerült bebizonyítani, hogy ezek az állatok a sporttársaink, és nemhogy nem kínozzuk őket, de kifejezetten jó életük van. Azt se felejtsük el, ha ezeket az állatokat nem válogatták volna be erre a sportra, akkor a vágóhídra mentek volna. Itt viszont végelgyengülésig élnek.

– Nagyon fiatalon kezdte, még szülői jóváhagyásra volt szükség hozzá. Hogy fogadta a családja az ötletét?
– Most mondhatnám azt, hogy meglepődtek, de nem lepődtek meg. Amikor édesanyámmal közöltem, nyilván nagyon-nagyon féltett. Rengeteg beszélgetés előzte meg ezt az egészet, de igazából tudta, hogy úgysem tud megállítani. Ha ő akkor nem enged, akkor 18 évesen kezdem el. Ő tudta ezt.

Ki kell zárni a külvilágot

– Mit kell tudni ahhoz, hogy valaki megülje a bikát?
– Azt hiszem, a legfontosabb, hogy fejben kell nagyon rendben lenni. Az erőnlét mellett fontos a mozgékonyság. Erre nem lehet külön edzeni. Én személy szerint fizikálisan nem nagyon szoktam pluszban készülni a versenyekre, csak annyit, amennyit alapból foglalkozom a testemmel. Inkább mentálisan fontos a felkészülés. A versenyen százszázalékosan ki kell tudni zárni a külvilágot. Ez egy olyan sportág, ahol nagyon gyakoriak a sérülések a kisebbektől kezdve az egészen súlyosakig. Azt szokták mondani az idősebb riderek, hogy aki rodeózik, az megsérül. Az a kérdés, hogy mikor és mennyire.

– Milyen ruházatot, védőfelszerelést viselnek? 
– Kötelezően mindössze a védőmellény viselése és a kifejezetten a sportághoz gyártott lábszárvédő, az úgynevezett bull rider chaps van előírva. Emellett azt már mindenki maga dönti el, hogy milyen egyéb védőfelszerelést – mint például nyakvédő, térdvédő – visel. Szerintem ezek az eszközök akadályozzák a szabad mozgást. Ami pedig a ruházatot illeti, kötelező a westerncsizma, farmer, ing, kalap.
A felszerelés része az úgynevezett bullrope, egy kötél, ami át van vezetve a bikán, ebbe egy kézzel kapaszkodva ülünk az állaton. Egy másik kötél pedig a flank strap, aminek védelmi szerepe van. Miután leestünk, ez hiteti el egy pillanatra a bikával, hogy még van valami a hátán, és még tovább rúg és pörög, nem az embert keresi.

Nem elég fenn maradni

– Mit pontoznak a versenyben?
– A laikusok azt hiszik, hogy az a nyertes, aki a legtovább ül a bikán. Ezzel szemben nyolc másodpercet kell a bika hátán ülni. Ha ez sikerül, kap a rider egy pontszámot, amivel már indulhat a mezőnybe. Ha megvan a nyolc másodperc, akkor a pontozóbírók adnak egy ítéletet. Nézik azt, hogy mennyire elegánsan ül az ember. Nem elég fenn maradni a bika hátán, hanem direkt mozgásnak kell lenni. Amikor elkezdjük ezt a sportágat űzni, örülünk, ha fenn tudunk maradni a bika hátán és erre pontot kapunk. Egy idő után, amikor már rutinosabbá válik az ember, és ott tud lenni fejben, meg tudja élni a pillanatokat, akkor már bele tud szólni a bika mozgásába. A pontozóbírók ezt nézik, illetve hogy mennyire elegáns mondjuk a leszállás. Emellett pontozzák a bikát is. Azt, hogy mennyire mozgott gyorsan, mennyire bakolt, pörgött.

Bikákból is erős a mezőny

– Előfordulhat olyan, hogy az állat nem akar megmozdulni, csak áll a karámban, történjen bármi?
– Nem. A szervezet egész évben dolgozik, folyamatosan szerzik be az új bikákat. A kurzusokon – ahogyan az érdeklődők kipróbálhatják a sportot – mi is kipróbáljuk a bikákat. A versenyre már válogatott, letesztelt állatok mennek. Az utóbbi évben belőlük is elég erős mezőny állt össze.

– Hányan űzik ezt a sportot Magyarországon?
– Körülbelül tíz-tizenkét rider van Magyarországon, és a szervezetnek vannak külföldi, regisztrált tagjai is. Szlovákiából és a környező országból szoktak a legtöbben átjönni.

– Évente hány alkalommal és hol rendeznek versenyt?
– Többségében Magyarországon vannak. Nem túl sok, egy évben három-négy. Most például kettő, de nemzetközi szinten szlovák, francia, belga, olasz versenyeket is tartanak. Az elmúlt évekre ugyanúgy, mint mindenre, a pandémia rányomta a bélyegét sajnos. Tavaly volt kettő, előtte egy sem. A szlovák riderek szinte a kezdetektől járnak át versenyezni az egyesülethez, és néhány éve ez adta nekik az ötletet, hogy rendezzenek ők is. Ezekre hívták át a magyar ridereket, köztük engem. Nagy megtiszteltetés volt, mert a második szezonomból már meghívást kaptam az első ilyen versenyre, ahonnan sikerült is az első helyet elhoznom. Egy évvel később szintén meghívtak, akkor a második helyezéssel térhettem haza. Tavaly pedig itthon lettem második az egyik versenyen, és ezzel a szezonösszesítésben is becsúsztam a második helyre. Sokat köszönhetek a Marcus Securitynek, akik elkezdtek szponzorációjukkal támogatni. Nagyon hálás is vagyok nekik ezért.

Erős bikával nehezebb, de nagyobb a dicsőség

– A versenyeken saját bikát kell megülni, vagy sorsolják, mint például a lóversenyeken?
– A verseny előtt van egy úgynevezett húzás. Az első napon ez egy teljesen véletlenszerű. Másnap a megszerzett pontszámok alapján húznak a riderek. Tehát az első helyezett húz először, a második másodszor és így tovább. Ez egy érdekes dolog, mert ha mondjuk a bikám gyengébbet megy, akkor egy alacsonyabb pontszámot fogok kapni, de jó is, mert könnyebb rajta nyolcat ülni. Ha nem ülnék nyolcat, pontot se kapnék. Viszont ha egy erős bikát húzok, akkor van esélyem egy magas pontszámra, de kevesebb az esélye, hogy megugrom.

– Mit jelent önnek ez a sport? 
– Igazából ez több, mint egy sport. Ez egy életérzés, egy életstílus. Ezzel kelek, ezzel fekszem. Már nem is tudnék nélküle élni.