Bencés öregdiák kutatja a migrációt

Pest megyéből Pannonhalmára

– Az értékrendemet, a szociális hálómat és azt, ahol ma vagyok az életben, alapvetően meghatározta Pannonhalma – mondja Marsai Viktor, aki a Pest megyei Gombán született katolikus családba. A közeli településen kántorkodó keresztapja szerette volna a saját fiait Pannonhalmára küldeni, de ők erre nem hajlottak, így elkezdte buzdítani Viktort és szüleit. Jóval szűkösebb volt még a felekezeti középiskolák palettája, pedig Marsai Viktor szeretett volna egyházi intézményben továbbtanulni. A hetedik év végén ezért el is jöttek megnézni Pannonhalmát.

– Egy tizenhárom éves fiú szempontjából Kecskemét ugyanúgy a világvége, mint Pannonhalma. És ha már el kell menni itthonról, olyan helyre szerettem volna, amiről egységesen jók a vélemények. Megnyert, amikor ott jártunk. Hirk Antal atyával és diákokkal beszélgettünk, a hely természetesen impozáns volt.

A bencés lelkiségben megfogta a világra, embertársra és Istenre való nyitottság. Úgy gondolta, Istenre hagyatkozik: ha ott a helye, úgyis felveszik, ha nem, akkor máshol folytatja. Nem volt szükség B tervre.

Kell a megtartó közösség

– Életem négy legintenzívebb éve volt lelkileg és szellemileg. Ez a töltekezés biztos alap volt ahhoz, hogy megtaláljam a helyemet a világban. Pannonhalmán azt tapasztaltam, hogy partnernek tekintenek a szerzetesek, akikkel együtt dolgozunk.

Nagyon hiteles emberek vettek körül bennünket, akik a tökéletlenségeikbe is engedtek belelátni, és máig ható minták számomra s azok számára, akik velem együtt a bencések körül mozognak. Amikor közeledett a vége, Varga Mátyás atya azt mondta nekünk, hogy ha szeretnénk a hitünkben megmaradni és továbbfejlődni, az a kinti világban közösség nélkül nagyon nehéz lesz. Ezért akkor csináltunk a Budapestre kerülő barátokkal egy közösséget, ami a bencések kelenvölgyi tanulmányi házához kapcsolódik.

Viktor a rendház melletti Szent Szabina-kápolnában önkéntes hitoktató is, most elsős-másodikos diákokkal foglalkozik. Bár háromgyerekes apukaként nem áll távol tőle a játék, a túrázás a kicsikkel, mégis azt mondja, nagyon más egy húszfős csapatot vezetni. – Péntek délutánra már nagyon elfáradnak, kihívás, hogy ne szaladgáljanak kézen állva.

Kezdetben a közösségépítésen van a hangsúly, és az érdemi munka 13–14 éves korukban kezdődik, amikor már nem viszi el az idő és az energia jelentős részét a fegyelmezés. – Akkor jönnek rá, hogy amiről szó van, az húsba vágó kérdés. Ilyenkorra még a „trollok”, akik addig a csoport szétszedői voltak, is megérnek, nemritkán ők a közösség hajtó­ereje.

Amikor arról kérdezem, az önkéntes hitoktatás hogyan fér be az életébe az egyetemi oktatás, a kutatás és előadások mellett, először viccelődni kezd, mondván, van egy alteregója. – Az egyik szerzetes mondta nekem, hogy ami fontos az embernek az életben, arra lesz ideje. Nekem ez fontos, látom, hogy ebből gyümölcsök születnek.

Elkapta az Afrika-vírust

Afrika véletlenek sorozatán keresztül fertőzte meg. Nem szeretett volna kutató szellemi foglalkozást űzni, de történelem szak után egy tanára mégis meggyőzte a doktori iskoláról. Az első félévben került a kezébe egy könyv Szomáliáról.

– Nagyon megtetszett, mert minden teória államokból indul ki, és jé, itt van egy terület, ahol nem működik az állam. Állatorvosi lónak tekinthető: a terrorizmustól kezdve a kalózokon át a klímaváltozásig minden kapcsolódik hozzá, amivel érdemes foglalkozni. Szerelem volt első látásra.

Később úgy döntött, hogy ha már Afrikáról írja a disszertáció­ját, el is kell mennie oda. 2012-ben saját finanszírozásban ment ki Kenyába, és elkapta az Afrika- vírust, ahogy arról Széchényi Zsigmond ír. Aki egyszer a kontinensre teszi a lábát, az nehezen fog tudni szabadulni. Marsai Viktort most is befagyasztott repjegyek várják, reméli, hogy a napokban újra tud utazni.

Ott nem kérdés Isten léte

Az étkezési vagy utazási szokások okozhatnak kultúrsokkot, de azt mondja, a vallási sokszínűség sosem zavarta. – A saját hitemben elég biztos vagyok, és az egyre inkább szekularizálódó Európában sokszor nehezebb megélni a hitemet, mint Afrikában. Amit itt magyarázni kell, az Afrikában kézenfekvő. Nem kérdés Isten léte vagy a teremtettség. Lehet, hogy vannak muszlimok, vagy a törzsi vallás keveredik a kereszténységgel, de arról gondolkodni, hogy csak úgy idepottyantunk a semmiből, az lehetetlen.

Véleménye szerint az a gondolat, hogy megfordul a történelmi irány és Afrika lehet Európa misszionáriusa, nem jövő idejű feltételezés, hanem jelenlegi realitás. – Kenyában az emberek vasárnap nem férnek be a templomokba. Örülnek annak, hogy misére mehetnek, és hogy az életük része Isten. Igaz ez az iszlám kapcsán is. Biztos vagyok benne, hogy már most is a legtöbb keresztény a kontinensek közül Afrikában él. Nem véletlen, hogy felmerül, hogy mikor lesz a katolikus egyháznak egy afrikai vezetője újra.

Migrációról az érintettekkel

Viktor előadásai azokat a strukturális folyamatokat tárják fel, amik a migrációt mozgatják.

– A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy nőni fognak a számok. Már csak azért is, mert Afrika lakossága meg fog duplázódni a következő harminc évben. A migráció az afrikai emberek adaptációs stratégiáiban nagyon kézenfekvő dolog, amit régóta használnak. A globalizációval, a telekommunikáció fejlődésével, a közösségi média előretörésével ez még inkább erősödik.

Véleménye szerint az, hogy mennyire sikerül mederben tartani a migrációt, függ attól, hogy mennyien lesznek azok, akik a kontinensen belül vándorolnak, és hányan hagyják el Afrikát. Utóbbiak között Európa az elsődleges célpont. Az ide indulók közül pedig kérdés, hogy mennyien jönnek legális csatornákon, a munkaerőpiaci igényeknek megfelelően, és hányan illegálisan, képzetlenül, akiket nem tudnak fölszívni az európai társadalmak. – Bármilyen szomorúan is hangzik, egyértelmű, hogy gazdasági terhet és sokszor biztonsági kihívást is jelentenek a befogadó országok számára ezek az emberek. Azt gondolom, hogy az afrikaiaknak Afrikában a legjobb, az araboknak Líbiában, a magyaroknak pedig Magyarországon: mindenkinek a saját kulturális közegében. Ott, ahol az őseink vannak, ahova köt a történelem, az identitás, a nyelv.

Hangsúlyozza, hogy ugyanakkor tisztelet nélkül nem tudunk befolyásolni migrációt befolyásoló folyamatokat. – Ha megnézzük a Teremtés könyvét, akkor nem szuahéliket, németeket, magyarokat, nem reformátusokat meg buddhistákat teremtett a Jóisten, hanem embereket. Ezzel kezdte az első hittan­óránkon Fehérvári Jákó atya, hogy elsődlegesen emberek vagyunk. Attól, hogy az ember elmegy egy másik országba, még nem lesz rossz ember. Még ha úgy is gondoljuk, hogy nem jó, ha tömegek indulnak el Európa felé, a könnyebb élet reményében, fontos, hogy tudjunk velük tisztelettel beszélni. Ha nincs meg a tisztelet, akkor semmiféle párbeszédet nem fogunk kialakítani. Tudnunk kell egy asztal köré ülni, megbeszélni, hogy nekik valójában mire lenne szükségük.

Mi sem vagyunk tehetetlenek

A kormányok és nagyhatalmak szerepe óriási az afrikai migráció szempontjából, de az átlagember sem háríthatja el magáról a felelősséget Marsai Viktor szerint. – Az első és legfontosabb, hogy Földünk erőforrásait ne pazaroljuk! Távoli gondolatnak tűnhet, de ha megnézzük, az erőforrásaink zöme Afrikából érkezik, nem túl fair trade keretében. Ezenkívül egyre több kicsi magyar NGO jelenik meg a kontinensen, vagy akár kormányzati szervezet is, mint amilyen a Hungary Helps. A Közel Afrikához Alapítvány például gyerekeket gyűjt Maliban az iskolákba és támogatókat toboroz a tandíjuk kifizetéséhez.

Maliban nincs ingyenes oktatás, nagyjából négyezer forint a havi tandíj. Aki nem jár iskolába és nem tanul meg írni-olvasni, az elveszett a társadalom és a gazdaság számára, viszont kiváló toborzási célpont a dzsihadista szervezeteknek. – Azt mondják, kapsz pénzt, meg Kalasnyikovot, gyere, csatlakozz hozzánk! Kulcskérdés most Maliban, hogy a gyerekeket sikerül-e iskolapadba ültetni. A tandíjtámogatás például olyan dolog, ami egy átlag magyar állampolgár számára is elérhető, és egy ember életét pozitív pályára tudja tenni ezzel.