Megálljt parancsolt a természet – Nem vált valóra a győri hegymászók álma

Csúcshódítás nélkül térnek vissza a győri hegymászók Kirgizisztánból. A Pobeda- csúcs felé tartó Hópárduc- expedíció tegnap véget ért. Olyan hótenger állta útjukat az utolsó napokban, hogy nem kockáztatták az életüket, így is elég áldozatot követelt a hegy a szezonban.

– Felelős mászó vagyok és a siker nem minden. Rengeteg munkánk volt ebben a mászásban, de nem lett szerencsénk. Könnyeimmel küszködve írom e sorokat, mert nagyon szerettem volna elérni a csúcsot – fogalmazott Kovács Albert hegymászó, aki második alkalommal vágott neki – ezúttal új mászótárssal – a rettegett hegynek.

– Olyan erő állta az utunkat, amivel még én sem szállnék szembe egy csúcsmászó körön, amikor minden ki van számolva – mondta Kovács Albert győri hegymászó, akit tavaly Az Év Embere kitüntetéssel jutalmazott lapunk.

– A kettes tábor felett, amit egy nap alatt elértünk, leszakadt négy hatalmas focipályányi terület és szétnyílt. Rengeteg hó esett és az egész terület lavinaveszélyessé vált. Hosszú napok, mire a leszakadt részt meg lehetett volna közelíteni és kiépíteni az átkelést – folytatta. – Ez a hegy épp elég áldozatot követelt már ebben a szezonban – utalt arra az eltűnt, tapasztalt hegymászó nőre, aki augusztus 4-én zuhant le a hegyről 6200 méteren. Kovács Albert és Vitéz Péter szemtanúi voltak az esetnek, majd a nő egyik társával indultak a keresésére. A két győri hegymászó a kimerítő keresés ellenére nem találta meg a körülbelül 2000 métert zuhant kollégájukat, csupán a hálózsákjára bukkantak. Pedig a fiúk szerették volna visszaadni őt a családjának.

Később nemcsak a hatalmas szél, a térdig érő hó és a napi –20 és +35 Celsius-fok közötti hőingadozás tette próbára őket, hanem az is, hogy valaki elvitte az egyik fontos eszközüket – egy hóvágó vasat –, így nem tudták folytatni a csúcshódítást.

Sokunk nem ismeri a hegymászásnak sem a fizikai, sem a mentális oldalát. Albert szerint sokszor a szerencsén múlik, hogy felengedi-e őket a hegy, és meghozta az egyik legnehezebb döntést, amit hegymászó meghozhat: lefújták az expedíciót.

– Rengeteg munkát raktunk ebbe a mászásba, de nem lett szerencsénk. Szerettem volna elérni a Győzelem csúcsát, de nem ment. Az vigasztal, hogy hazamehetek és folytathatom az életem, és még visszatérhetek. Viszont vannak, akik örökre a hegyen maradtak. Szomorú, de valamit nem jól csinálhattak. Mi viszont igen, mert hazatérünk és ez a legfontosabb – fűzte hozzá.

Így még nem sikerült a következő lépés, hogy közelebb kerülhessenek a Hópárduc címhez, ami eddig a magyar hegymászók közül csak Erőss Zsoltnak sikerült. A természet ugyan most megálljt parancsolt, de nem adják fel.