Kilenc hónap a queenslandi magyar közösséggel – a győri születésű tanárnő anyanyelvünkre tanította Ausztráliában élő honfitársainkat – fotók

– Hogy lett a Brisbane-i Magyar Iskola tanára kilenc hónapra?

– 2008-ban szereztem tanári diplomát az ELTE magyar és magyar mint idegen nyelv szakán, 2009-ben német szakán. Mindig úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom magamat külföldön is. Ezért 2019 végén jelentkeztem a Kőrösi Csoma Sándor Programra, mely a déli féltekére 2020 márciusától kilenc hónapos kiküldetést hirdetett. Anyanyelvünkre akartam tanítani a diaszpórában élő magyarságot, segíteni nekik abban, hogy részesei legyenek kultúránknak. Amikor beadtam a pályázatot, nem volt konkrét elképzelésem, hol tölteném a kiküldetést. Maga az ügy volt lényeges számomra, hogy megleljék gyökereiket azok, akiknek szülei, nagyszülei Magyarországon jöttek a világra, de ők maguk már nem vagy csak gyengébb kapcsokkal kötődnek az anyaországhoz.

– Mielőtt az ausztrál tapasztalatokra térnénk, gimnazista kora óta fontos önnek anyanyelvünk ápolása. Honnan jött az indíttatás?

– A Révai-gimnáziumba jártam, amikor volt szerencsém élőben hallgatni Deme László nyelvészt Sátoraljaújhelyen. A tanár úr már nincs közöttünk, de tanítását örök érvényűnek gondolom. Azt vallotta: a nyelvet ápolni kell, mint a kényes növényt, s ez mindannyiunk felelőssége, kötelessége.

Különböző gyökerek, azonos cél

– Az Ausztráliában élő magyar közösség, ahol ön járt, hogyan viszonyul kulturális és nyelvi örökségünkhöz?

– A jó szándék sok emberben megvan, hogy őrizze ezeket, mely gyakran párosul tettekkel is. A Brisbane-i Magyar Iskolát öt éve, 2016-ban alapította Kovács Tímea és Fekete Ilona. Az ide járó diákok más-más háttérrel érkeznek az intézménybe. Vannak vegyes, magyar–ausztrál házasságban született gyerekek, s akadnak olyanok is, akiknek magyar szülei a közelmúltban kezdtek új életet az ötödik földrészen. Ők előnyben vannak azokhoz képest, akiknek a nagyszülei az 1956-os forradalom után emigráltak, s ritkán vagy soha nem jártak az anyaországban. Azokban a családokban, ahol az érzelmi kötődés erősebb az országhoz, a rokonokhoz, úgy láttam, hogy nyelvileg is többet tesznek a megmaradásért. Otthon magyarul beszélgetnek, magyar programokra járnak, magyar meséket olvasnak annak ellenére, hogy a mindennapi életben, a munkahelyükön szinte mindig az angolt használják.

– Adja magát a kérdés: miért van szükség a magyar nyelvre egy angol nyelvű országban?

– Mert mindez visszafele is hat. A magyar nyelvvel való mindennapi törődés révén az érzelmi kötődés nemcsak a szűk család tagjai között válik erősebbé az idegen országban, hanem a magyar kultúra megismerését és a hazai rokonokkal való kapcsolattartást is lehetővé teszi a fiatalabb, nyelvvesztésnek kitett generáció számára. Így a gyökereket nem vágjuk el, hanem megőrizzük azokat. Ezt a lehetőséget a gyermekeinktől ne vegyük el – sodorjon bármerre bennünket a sors.

Népi játékoktól a néptáncórákig

– Hogy nézett ki a gyerekek oktatása a gyakorlatban?

– Öt kollégámmal együtt négy gyerekcsoporttal foglalkoztam, a tudásszint és az életkor döntötte el, ki melyik társaságban gyarapította a tudását. Ezen kívül felnőtteket is tanítottam kinn. A hétvégi iskola órái kéthetente szombaton zajlottak, melyeket online zoomos órák egészítettek ki hétköznap. Nálunk a személyes és online oktatás egymást támogatta, azzal a céllal, hogy a hétvégén tanultak hétköznap ne vesszenek el. A nagy távolságokat is át kellett hidalnunk, nem tudott minden gyerek személyesen órára járni. A foglalkozásokon a játékos, élményekben gazdag tanítást részesítettem előnyben, erre a Brisbane-i Magyar Iskola támogató közösségében minden lehetőségem megvolt. A magyartanítás mellett a gyerekeknek népi játékokat mutattam, tartottam nekik játékos néptáncos bemelegítőt is a Balatoni Kata nevével fémjelzett Így tedd rá! módszerrel. Egy nap magyar hegedűtanárnő csatlakozott tanári karunkhoz, aki a hegedűszó mellett a Kodály-módszert is bemutatta a gyermekeknek. Drámapedagógus kollégánk segítségével augusztus 20-át drámapedagógiai módszerekkel dolgoztuk fel.

A járvány Ausztráliában

– Említette az online oktatást. A világjárvány ezt a módszert aktuálissá tette kinn is.

– Igen, Queenslandben három hónapra teljes online oktatásra kellett váltanunk; áprilistól júniusig a hétvégi iskola is online zajlott, Zoomon keresztül. Nem ijedtem meg a helyzettől, hisz a járvány előtt évekig tartottam online nyelvórákat itthon és jól ismertem a módszereket.

– A kenguruk földje az az ország, ahová rengetegen ellátogatnánk, de kevesen tehetjük meg a távolság miatt. A járvány ellenére volt lehetősége megismerni Ausztráliát?

– Nincs okom panaszra. Ha néha nehéz is volt megtervezni egy-egy utazást a belső lezárások miatt, sokat láttam az országból, sok magyar és nemzetközi barátot szereztem. A vírus azonban a családi elképzeléseinket felülírta. Azt terveztük, hogy a férjem, unokatestvérem és édesanyám is meglátogat Brisbane-ben. Ezeket a találkozásokat a szigorú ausztrál járványügyi szabályok nem tették lehetővé, március közepén zárultak az ország határai. A járvány kitörése után a Brisbane-től 70 km-re fekvő Gold Coastra költöztem, ahol egy másik Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjas tanárral laktunk közös albérletben.

Lángos a magyar garázsnál

– Mely emlékek felejthetetlenek?

– Amikor egy négy évtizede kint élő magyarral közösen énekeltük Zoomon keresztül a Kiss Kata zenekar Magyar vagyok című dalát, az felejthetetlen. Ahogy örök élmény az is, hogy az óceán mellett sétálok vagy a kietlen sivatagban autózunk a barátnőmmel. Szabadidőmben a helyi bringás- és kajakosközösséggel túráztam, orientális tánccal foglalkoztam. Olyan szabadidős tevékenységeket űztem, amelyek közel állnak hozzám.

– Mennyire igaz, hogy a világ bármely táján váratlan pillanatban tűnhetnek fel magyarok?

– Helensvale-be jöttünk egy barátnőmmel kocsival, amikor begurult elénk egy uberes autó, a rendszáma pedig: ATTILA. Rögtön szóba elegyedtünk honfitársunkkal. Jólesett az a finom lángos is, amelyet a „magyar garázs”-nál ettem Gold Coaston, ahol új, kedves barátnőre leltem. Remélem, még lesz alkalmam kint élő barátaimat újra meglátogatni.

A Kőrösi Csoma Sándor programról

A Nemzetpolitikai Államtitkárság nyolc éve indította a Kőrösi Csoma Sándor programot. Ez volt az első, kifejezetten a diaszpórában élő magyarság támogatására irányuló kezdeményezés. A program keretében anyaországi ösztöndíjasokat küldenek a Föld minden pontjára, ahol jelentősebb magyar közösség él, Kanadától Új-Zélandig. A 2019/2020-as programévben már 150 fiatal utazott szerte a világban, hogy támogassa a diaszpórában élő magyar közösségeket.