Szülőföldem

2020.10.24. 10:38

Egy győri szavalóversenytől Hollywoodig – Bán János színművész 65 éves

Vegyészmérnök vagy biokémikus majd jogász akart lenni. Szerencsénkre egyik sem lett. A győri születésű Bán János színművész októberben ünnepelte 65. születésnapját. Ebből az alkalomból kerestük fel a Balaton partján, és beszélgettünk vele színházról, filmről, múltról és jelenről.

Hécz Attila

Fotós: Nagy Gábor

-Milyen emlékeket őriz gyerekkoráról?

- A nádorvárosi Attila utcában nőttem fel, és a mai napig rengeteg kedves emléket őrzök Győrről, osztálytársaimról, barátaimról. A Gárdonyi Géza Általános Iskolába jártam, első szavalóversenyemet is itt nyertem. Emlékszem, Fömötör Mária magyar tanárnőm segített kiválasztani a koromhoz leginkább illő szavalni valót. Ez volt Ady Endre: Proletár fiú című verse.

Óvatos kezdés

-Ilyen korán érdekelte a szereplés, esetleg az előadóművészet?

- Szó sincs róla. Engem tizenéves koromban elsősorban a sport érdekelt. Szertornáztam és fociztam. Utóbbi annyira jól ment, hogy tizennégy évesen ifi válogatott kerettag voltam. Az akkori Lloydban működött az ifjúsági irodalmi színpad, amelynek a sport mellett tagja voltam, innen válogattak be a Musa Dagh negyven napja című darabba. Tehát legelőször 1970-ben, a győri Kisfaludy Színházban léptem színpadra a híres Nagy Attila oldalán. Ekkor még mindig nem akartam színész lenni. A Kazinczyba jártam, ahol a kémia sokkal inkább vonzott, így vegyészmérnöki, biokémikusi ambícióim voltak. Részt vettem egy kémia versenyen, amelyiken osztálytársam, a Petz Aladár kórház mostani igazgatója, Dr. Tamás László János végzett az első helyen, én lettem a második.

- Ezek után úgy tűnhet, véletlenül keveredett a színi pályára. Így volt?

- Kitűnő tanuló voltam, így két helyre adtam be a felvételi jelentkezésemet. Az egyik a pécsi jogi kar volt, a másik a Színművészeti Főiskola. Meg kell mondanom, színészi tehetségemben rajtam kívül senki sem hitt. Úgy alakult, hogy a színművészeti felvételit előbb tartották, és elsőre fölvettek. Hogy a színészet, mint lehetséges út fölmerült bennem, annak egyetlen nyomos oka volt. Rendelkeztem az „átadás képességével”, amiről a mai napig vallom, hogy nem lehet tanulni, születni kell rá. Ezt talán akkori osztálytársaim, Földi László, Frajt Edit, Dörner György, Leviczky Klára, Jakab Csaba, Gáspár Sándor, Papp Vera, Görbe Nóra és Kováts Kriszta is tanúsíthatnák.

Bán János: a mai napig rengeteg kedves emléket őrzök Győrről, osztálytársaimról, barátaimról.

Fotó: Nagy Gábor / Kisalföld

Katonaévek

- 1979-ben végzett színészként, Pécsre került, majd Győrben játszott két évig, Szolnokon egy kicsit, végül 1983-ban végleg a budapesti Katona József Színházban kötött ki. Mit talált meg ott, amit máshol nem?

- A Katona egy teljesen új kezdeményezés volt, egy fiatal színésznek pedig maga a varázslat, a kiteljesedés lehetősége. A színház egész társulata, családias légköre, próbarendszere, szellemisége, egész gondolkodásmódja új volt és magával ragadó. Legkedvesebb darabjaim, szerepeim voltak Nádas Péter: Takarítás, Fejes Endre: Vonó Ignác, Csehov: Három nővér, Gogol: Revizor, Tolnai Ottó: A borbély, Egressy Zoltán: Portugál és persze Raymond Queneautól a Stílusgyakorlatok. Ez utóbbi több szempontból is nagyon fontos. Nemcsak azért, mert Gáspár Sándorral és Dörner Györggyel rengeteg arcunkat mutathattuk meg, vagy mert harminc éven át játszottuk mintegy hétszáz alkalommal, de a kiváló cseh filmrendező, Jiří Menzel is itt szemelt ki magának egy különleges feladatra.

Falfúrástól Hollywoodig

- Ha már a filmnél tartunk, mikor találta meg az első filmszerep?

- Az 1978-ban forgatott Minden szerdán című Gyarmathy Lívia filmben játszottam először, és itt találkoztam Jiří Menzel -lel, aki szintén színészként alakított. Barátságunk azonban későbbre, az 1985-ös Az én kis falum című film forgatására datálódik. Ebben az évben lettem főszereplője Szomjas György Falfúrójának is. Ezek után 1987-ben eljátszottam Pajer Róbert: Mami blú című filmjének főszerepét.

- Maradjunk még egy kicsit Menzelnél. Igaz, hogy a Stílusgyakorlatok paraszt jelenete alapján választotta ki önt Az én kis falumba, Otik szerepére?

- Tőle magától tudom, úgyhogy igaz. Otik szerepe nagyon hasonlatos volt a színpadon általam megformálthoz. Egy mentálisan visszamaradott, különös belső világú embert kellett alakítanom, aki a vásznon nem az arcával, leginkább a szemével játszik. A cseh színészi játékról tudni kell, hogy a legviccesebb, legmulattatóbb szituációkat teljes faarccal adják elő. Menzel mozijával legjobb külföldi filmként Oscar-jelölésig, azaz egészen Hollywoodig jutottunk. A cseh filmek szeretete nálam egyébként egészen korán, Milos Forman Tűz van, babám-jával kezdődött, és persze azóta is tart.

- Négy gyermeke közül Bálint szintén a színészi pályát választotta. Örült neki vagy megpróbálta lebeszélni?

- Igazából nem szóltam bele a döntésbe, csupán elmondtam neki, hogy a színészetnek ma más a társadalmi megítélése, mint korábban volt, azaz nehéz az érvényesülés. A Rükverc című darabban együtt játszottunk, és elmondhatom, ma jó úton jár afelé, hogy egyszer jobb legyen, mint az apja.

Törekvés a paraszti lét felé

- Most ünnepelte 65. születésnapját, amihez ezúton is gratulálunk. Ez a kor készteti-e valamiféle visszatekintésre, a múlt mérlegének megvonására?

- Húszéves koromban a kérdéseim és válaszaim egyaránt maguktól értetődőek voltak. Negyven fölött a kérdések pontosabbak lettek, a válaszok viszont bizonytalanabbak. Ma, hatvanöt évesen a kérdéseim és a válaszaim egyaránt bizonytalanok. Mára egyetlen dologban vagyok bizonyos: hosszú évtizedek során többed magammal világhírét vittem a magyar színjátszásnak és filmművészetnek.

- Mennyit van színpadon ebben a kritikus időszakban, és mivel foglalja le magát, amikor nem játszik?

- A vírusveszély miatt ugyan félgőzzel működnek a színházak, de nemrég így is sor kerülhetett egy kis jubileumra. A Kolibri Fészekben a Kukacmatyi gyerekelőadásom október 13-án négyszázadik alkalommal ment. A Katonában hamarosan a Lear királyt kezdjük próbálni, amikor pedig van legalább két szabad napom, irány a Balaton. Itt egy kis kertben gazdálkodom, vagy ahogy mondani, szoktam: parasztnak születtem, művész már voltam, most újra a paraszti lét felé törekszem.

Névjegy

Név: Bán János színművész

Születési adatok: Győr, 1955. október 4. Színművész diploma: 1979. Jelenlegi társulata: a budapesti Katona József Színház (1983. óta) Gyermekei: János Gáspár, Bálint Menyhért, András Boldizsár és Kata Borbála

Díjai: Legjobb férfialakítás díja – Vonó Ignác (1983), Színikritikusok díja – Stílusgyakorlat (1983), Játékfilmszemle díja – Falfúró főszerepért (1986), Oscar jelölés – legjobb külföldi film kategória (Jiri Menzel: Az én kis falum) (1987), Legjobb férfialakítás díja (Párizs) – Otik (Az én kis falum) (1987), Jászai Mari-díj (1987), Kritikusok díja – Albert Albert című szlovák film címszerepéért (1995), Érdemes Művész (1997), Legjobb férfialakítás díja (Moszkva) – Rezső (Rinaldo) (2004), Brighella-díj (Vidor Fesztivál) – Vinkel (A szerelmes hal) (2008) Arlecchino-Díj (Vidor Fesztivál) – (Guppi) (2010), TREBBIA Európai Díj (2011) Színészi küldetés díj / Actor's Mission Award (2011), Ivánka Csaba díj (2011)

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában