Hobbi

2020.07.25. 11:33

A katedra után a satupad mellé áll, dr. Kalocsai Renátó

Sokak számára talán meglepő hobbija van Dr. habil. Kalocsai Renátónak, a győri Széchenyi Egyetem SZE-MÉK Víz-és Környezettudományi Tanszék vezetőjének. Szabadidejében késeket készít. 

Sperling Krisztina

Hogyan kezdődött ez a szenvedély?

Nálam sem kezdődött mással ez a szerelem, mint a természet szeretetével, a gyermekkori, szúnyogoktól hemzsegő horgászatokkal, az erdőjárással és mindezek folyományaként a vadászattal, melyek általános iskolás koromtól fogva irányítják mindennapjaimat és rendezik be életemet. Agrár, erdész, vadász vonalon mozgó emberek körében megvan az ősi ösztön, amihez a kések szeretete is kapcsolódik – velem sem volt ez másként.

A vadászattól, horgászattól hogyan vezetett az út addig, hogy maga is elkezdett késeket készíteni?

Kicsi korom óta hű társaim a kések. Először csak gyűjtöttem azokat, ma már készítem is őket. Világ életemben csináltam valamit. Gyerekként hatévesen kaptam egy kis satupadot, ami mellől szinte kirobbantani sem lehetett. Amikor a budapesti munkámat feladtam – ahol az ország jelenleg is legnagyobb laboranalitikai hálózatának ügyvezetőjeként dolgoztam hat éven át – visszajöttem az egyetemre, az Alma materembe. Átalakult a napom, az utazásra fordított időm jó része felszabadult – ekkor gondoltam azt, hogy kipróbálom magam ezen a területen is.

Hogyan tanulta meg a késkészítés rejtelmeit?

Alapvetően autodidakta módon sajátítottam el a fogásokat. Videókon keresztül ismertem meg azt, hogy milyen technikák léteznek, majd amikor már kérdéseim is voltak, legtöbbet egy debreceni mester, Kocsis Ferenc késkészítő – akitől az első késemet is rendeltem – segített türelmesen tanácsaival. Ferenc tulajdonképpen pályatársam, hiszen ő is agrármérnökként végzett. Munka közben előjön az emberből a kutató, a laboranalitikai szakember is. Mérésekkel, ok-okozati összefüggések keresésével tökéletesítettem a készítés fizikai részére, a technológiára – például az acél edzésére – vonatkozó ismereteimet. Az első késemet egy nagyon kezdetleges szalagcsiszolóval készítettem 2016-ban, amit a hőkezeléstől kezdve a markolatig a saját terveim alapján magam kiviteleztem. Az alapokat meg lehet tanulni, bár ehhez nincs szakképzés, de aztán minden – hasonlóan a tudományhoz – azon múlik, hogy hogyan sikerül összerakni az információkat, kinek milyen affinitása van hozzá, illetve mennyire jó a kézügyessége.

 

Késeit nem csak készíti, hanem maga is tervezi. Ehhez a gyűjteménye adott inspirációt?

Nekünk akik használjuk a kést, számunkra fontos, hogy minden helyzetben megállják a helyüket, „kézreállóak” legyenek, a markolat biztos fogást adjon, ne csússzon rá az ember ujja a pengére, és zsigereléskor se nyomjon sehol. Ehhez kellett az a tapasztalat, ami abból adódik, hogy magam is vadászom. Van azonban egy nagy hibám: csak olyan kést tudok csinálni, ami nekem is tetszik...

Tudományos, egyetemi oktató munkája mellett mit ad ez a tevékenység?

A szellemi munka után kifejezetten jó érzés az acélhoz nyúlni, ráadásul a késkészítés szinte azonnali sikerélményt ad. Emellett az élet úgy hozta, hogy feleségemmel – aki szintén agrármérnök – ennek köszönhetően közös elfoglaltságot is találtunk. Zita a késekhez először bőrtokokat kezdett el készíteni és mára már táskák, övek és egyéb bőrtermékek is készülnek a kezei által.

Képalá: Gyermekkorától kezdve társai a kések Dr. Kalocsai Renátónak. Először csak gyűjtötte azokat, ma már készíti is őket. (Saját fotói)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában