Időszerűvé vált a kata módosítása

A vállalkozási forma lényege, hogy minimális adminisztrációt és költséget igényel: a kisvállalkozói adó, ami minden közterhet tartalmaz, havi ötvenezer forint, amihez még az iparűzési adó és kamarai díj társul, a kettő összege nagyjából havi 55 ezer forintra növeli a költséget, ami már megfelelő valakinek, ha van legalább nagyjából a kötelező bérminimumnak, azaz kétszázezer forintnak megfelelő bevétele. Ekkor az 55 ezer forint 27,5 százalékot jelent. Ha ennél nagyobb az összeg, és a legtöbb esetben erről van szó, akkor már egyre kedvezőbbek a számok: háromszázezer forintnál 18 százalék a fizetendő adók összege, négyszázezernél már csak 13,75 százalék – részletezi a Magyar Nemzet.

Kezdetben a kisadózási forma éves árbevételi limitje hatmillió forint volt, vagyis átlagosan havi ötszázezer forint. Ezt azonban megemelték, és ma már 12 millió a határ, azaz havi egymillió forint. A vállalkozási formát azoknak szánták, akiknek több forrásból keletkezik a bevételük, vagyis nem munkaviszony jellegű a tevékenységük. A munkaadók egy része azonban számolni kezdett, és rájöttek, hogy egy bizonyos bérszint felett sokkal jobban járnak, ha a dolgozókat ráveszik, hogy indítsanak kisvállalkozási formát a munkaviszony helyett, és számlázzanak volt munkaadójuknak. Könnyen kiszámítható, hogy mekkora az a bér, ahol már megéri ez az egyébként törvénytelen váltás – írja a lap.

Ha a kétszázezer forintos bérminimummal számolunk, ahol a nettó fizetés 133 ezer forint, a fizetendő adók összege 101 ezer forint, látszik, hogy még nem olyan nagy a különbség, hogy érdemes legyen váltani. Ám bruttó háromszázezer forintos fizetésnél, ahol a nettó összeg csaknem kétszázezer forint, az adók 152 ezer forintot tesznek ki, már más a helyzet, hisz havi közel százezer forinttal kisebb a fizetendő teljes összeg kisvállalkozó esetében. Még nagyobb összegnél már olyan nagy a megtakarítás, hogy nem is szorul magyarázatra a kérdés.

A lehetőséggel sok munkaadó vissza is élt, az alkalmazottak sokszor nem is választhatnak: vagy vállalkozóként dolgoznak, vagy nem kapják meg az állást. Az így kényszervállalkozóvá válók sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek például a nyugdíjat vagy a fizetett éves szabadságot illetően, az államot pedig jelentős kár éri a be nem fizetett adók és járulékok miatt.

Ennek kiküszöbölésére találták ki azt az új szabályt, mely szerint egy kifizetőnek maximum hárommillió forint összegben számlázhat egy vállalkozó évente. Ez havi 250 ezer forintot jelent, ami, ahogy a számítás is mutatta, nagyjából az a határ, ahol még nem túl nagy az eltérés a két forma között, a munkaadónak nem érdemes az illegális útra lépnie. Ha mégis nagyobb az összeg, negyvenszázalékos különadót kell majd fizetni rá, ráadásul ezt a megbízónak, azaz a számla befogadójának kell megtennie. Így minden megrendelőnek érdeke lesz odafigyelnie az egy vállalkozónak egy év alatt kifizetett összegre, ezért a bújtatott munkaviszonyok száma vélhetően jelentősen visszaesik majd.

Azokat a vállalkozókat, akik több forrásból szerzik bevételeiket – legyen az magánrendelést folytató orvos vagy több cégnek is alkalmi munkákat vállaló szakértő egy adott területen –, nem érinti a változás, hisz ritka, hogy ebben a formában egy megbízótól több mint hárommillió forintot kapjanak évente. A vállalkozási forma eredeti célja ezzel ugyanúgy teljesül, mint eddig, a bújtatott foglalkozás viszont visszaszorulhat. Kiskaput persze még lehet találni, de ez egyrészt már kevéssé lesz vonzó, másrészt a jövő év tapasztalatai alapján később akár tovább is finomodhat a szabályozás.