Frajt Edit: a sors irányított

Különös ajándék ha valakit a szívünkbe zárunk csupán a játéka alapján. A színművésznő a Requiem című nagyjátékfilmért megkapta a legjobb női alakítás díját. Szeptemberben a Kőszívű ember fiaiban láthatjuk ismét az Újszínház színpadán. A színésznővel Tarnóczy Orsolya beszélgetett a Vasárnap Reggelben.

Olvastam, hogy valójában nem is akart színésznő lenni. Milyen tervei voltak?

Felső tagozatos lehettem mikor kitaláltam, hogy orvosnak tanulok. Aztán belegondoltam, hogy mi lenne ha valakit félrediagnosztizálnék? Érdekelt a kutatás is, de kiderült, hogy az orvosi egyetemre kell matematika és fizika is, így letettem róla. Mivel mindig is szerettem rajzolni, így az érettségi után az Iparművészetire adtam be a jelentkezésemet, de nem vettek fel. Nyáron elkísértem az egyik barátomat, aki épp a KISZ Központi Együttesébe ment felvételizni, a vizsgáztatók úgy gondolták ha már megjelentem én is mondjak egy verset. Innen indult minden.

Ott ragadt?

Pontosan. Jó kis társaság jött össze, szerettem oda járni. Hetente kétszer voltak különböző foglalkozások, hangképzés, mozgás és helyzetgyakorlat. Aztán ahogy nőtt a létszám, csináltak egy kisebb rostát. Emlékszem a döntőbizottságban ott ült Várkonyi Gábor és Kerényi Imre is. Mehettem tovább, de közben megsúgták, hogy felvételizzek a Színműre, mert látnak bennem fantáziát.

Mintha az élet csak ebbe az irányba terelte volna.

Igen, valóban az élet irányított. A Színművészetire elsőre felvettek, így el is dőlt a sorsom. Nagyon jó osztályba kerültem, amiért rettentően hálás vagyok. Horvai István lett az osztályfőnököm, Kapás Dezső volt a tanársegédünk, Gáti József a szép beszédet tanította, míg Bodrogi Gyula a zenés mesterséget. A vizsgaelőadásaink is híresek voltak, Csehovtól a Platonovot, Shakespeare-től az Ahogy tetsziket adtuk elő.

Az osztályukkal tartják a kapcsolatot?

Szorosan nem, de előfordul, hogy néha összefutunk. Bán Jancsival és Kováts Krisztával többször összehozott minket az élet. Hat évvel ezelőtt forgattunk Jancsival egy vizsgafilmet, mi lett a sorsa az alkotásnak nem tudom. Jól esett, hogy egykori osztálytásam Dörner György, aki most az Újszínház igazgatója, felhívott, hogy lenne egy nekem való szerep a színházában.

Erről mit lehet tudni?

Bordán Irénnek más elfoglaltsága akadt, én veszem át tőle Antoinette szerepét A kőszívű ember fiaiban. Júliusban már próbáltunk, szeptember 27-én lesz a nagy premier. A történet érdekessége, hogy 1988-ban már játszottam ezt az előadást ugyanebben a színházban, amit akkor még Arany Jánosnak hívták, csak akkor Alfonzint alakítottam.

Milyen érzés ugyanabban az épületben alkotni, ahol 1986-ban járt először?

Különleges és bizsergető. Korcsmáros György hívott a társulathoz, a színháznak pedig Keleti István volt az igazgatója. Szép darabokat vittünk színre, Szikora János rendezte itt A kék madarat, amiben a Tündért játszottam. Az összes közül kiemelném a Twist Olivér című zenés előadást. Az éneklés nem okozott gondot, mivel korábban már játszottam az Imádok férjhez menni című darabban Szegeden és az Evitában is, amit a Rock Színházban mutattunk be. 1992-ig voltam a színház tagja, mert utána szabadúszás mellett döntöttem.

Szikora Jánossal itt ismerkedett meg?

A főiskola után két osztálytársammal Kovács Krisztával és Bán Jánossal szerződtünk Pécsre, onnan Szikora Jánossal mentünk át Győrbe, ahol rögtön egy beugrással debütáltam. Egy éjszaka alatt kellett megtanulnom Ofélia szerepét a Hamletből.

Az nem kis feladat.

Küzdöttem is vele, de a bemutató nagyon jól sikerült. Innentől fogva én játszottam ezt a szerepet. Két évadot töltöttem el a társulatnál, ugyanis felkértek két nagyjátékfilmre is.

Ki hívta?

Kovács András rendező, aki felkért Az ideglenes paradicsom című filmdráma főszerepére. A történet a második világháború idején játszódik, az alkotás főhőse egy francia menekült, aki magyarországi tartózkodása során beleszeret egy fiatal zsidó nőbe. 1981-ben Fábri Zoltánnal készítettük el a Requiem-et, a forgatókönyvért ő átvehette az Ezüst Medve díjat, én pedig a legjobb női alakításért járó elismerést. Tulajdonképpen én már a főiskola alatt is forgattam, rengeteg tévéfilmet készítettünk.

Ez a műfaj hiányzik a mostani palettáról.

Gyakran beszélgetek a fiatal kollégákkal, mesélem nekik, hogy mi annak idején mennyi mindent csináltunk. Minden nyáron mentünk forgatni, hiszen rengeteg feladatunk volt. Most meg azt látom, hogy csak összeszokott csapatok dolgoznak együtt és sokkal kevesebb a lehetőség.

Különleges orgánuma van. A szinkronban mikor fedezték fel?

A főiskola utolsó évében már hívtak szinkronizálni, a lépcső legaljáról kezdtem a szakmát. Először csak tömegeztem, aztán jöttek a kisebb szerepek, egy év múlva már főszerepet kaptam. A vidéki színházakkal viszont nem tudtam összeegyeztetni a szinkron munkáimat, jött egy kisebb pihenő. 1982-ben aztán újból belevágtam a dologba. Szerencsére a mai napig vannak felkéréseim.

Mikor került a Játékszínbe?

1984-ben a Hyppolittal kezdtem, ami nyolc évig sikeresen ment. Aztán Berényi Gábor helyett Balázsovits Lajos lett az igazgató, aki 1995-ben elhívott a Furcsa párba. Olyan nagy színész legendákkal állhattam egy színpadon, mint Darvas Iván, Garas Dezső vagy épp Zenthe Ferenc. Az előadás közel 250 előadást élt meg, nagyon szerettük. Táblás házakkal ment Arthur Miller darabja, a Bűnbeesés is, Monroe-t Nyertes Zsusza, Millert Lukács Sándor alakította, én meg az első feleséget Louise-t játszottam. Olyan neves kollégák is szerepeltek a darabban, mint Zenthe Ferenc, Puskás Tamás, Földi Teri. 1999-ig játszottuk, a közönség és mi is imádtuk.

Az élet még egyszer megajándékozta a Furcsa párral, csak ezúttal a női változattal.

2000-ben Cserje Zsuzsa rendezésében mutattuk be a jól ismert darab női változatát Budaörsön. A történet szerint itt Oscar és Felix helyett Olive és Florence lépett a színre. Közben játszottam a Karinthy Színházban, a Bolond vasárnapban és a Lassú felmelegedésben. Majd hívtak Sopronba, ahol három évet töltöttem el. A közönség nyitott volt a kultúrára, állandó teltházakkal játszottunk.

Majd egy kanyarral ismét a fővárosban találta magát, hiszen csatlakozott a Körúti Színházhoz.

2007-ben lettem a társulat tagja. Két kitűnő eladást szeretnék kiemelni a sok közül, Molnár Ferenctől A doktor urat valamint Neil Simontól a Mezítláb a parkban című előadást. Mindkét darabot imádtam játszani. A színházzal állandóan jártuk az országot, de egy ponton túl már elfáradtam. 2015-ben a 60. születésnapomon eldöntöttem, hogy eljövök. Sokan azt hitték, hogy ezzel végérvényesen bezártam magam mögött egy ajtót, de igazából csak arról volt szó, hogy már nem akartam hajnalban kelni és éjjel hazaérni.

A Szomszédokban megismert kollégáival szokott találkozni?

Egy évben egyszer mindig összefutunk. 2017-ben ünnepeltük a 30 éves évfordulónkat, hiszen a sorozat 1987-ben indult. Bujtás János a sorozat egyik rendezője felvetette a teleregény folytatását, de nem lehet tudni, mi lesz ennek a kifutása. A régi tagok közül sokan már nem élnek, van olyan is, aki teljesen elzárkózott a folytatástól. Persze az élet mindig produkál meglepetéseket.

Kulka Jánossal mikor beszélt utoljára?

A stroke után nem mertem keresni, csak írtam neki, de később beszéltünk telefonon. Nagyon szeretem őt, de időt kell neki hagyni, hogy visszataláljon önmagához. Örülök, hogy már újra dolgozik.

Nyaralni megy?

Szentendrén lakom egy csodás házban, ami nekem felér egy nyaralással. Persze Olaszország nagyon hiányzik, de idén sajnos nem tudunk elmenni. A talpam hiányolja a homokos partszakasz simogatását.